Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

MEYER, NILS: Az örökség megőrzése a hagyományos kézműves mesterséggel

Meyer Niels AZ ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSE HAGYOMÁNYOS KÉZMŰVES MESTERSÉGGEL DEN GAMLE BY, (Óváros), egy magánalapítású múzeum, a Városi Kultúra és Történelem Szabadtéri Nemzeti Múzeuma, Aarhausban található, Dánia második legnagyobb városában. A múzeum létrehozásában Peter HOLM (1873-1950) tanár és fordító játszott jelentős szerepet. 1908-ban ő harcolt egy kereskedőház lebontása ellen, az épületet később a Polgármester házának nevezték el. 1. kép. Den Garnie By régi, dán, városi lakóházak jelentős gyűjteménye Az 1909-es kezdetektől 1945-ös nyugdíjba vonulásáig az igazgatói posztról visszavonuló Peter HOLMnak sikerült megmentenie 50 történeti értékű városi házat a pusztulástól. E mellett megtalálta azokat a forrásokat is, amelyeknek segítségével Den Garnie Byként, múzeumban lehetett újjáépíteni a házakat. Ez egy lenyűgöző eredmény, amire a dán múzeumtörténetben nincs példa. A következő években a múzeum gyűjteménye megnőtt, és épületállományába az egész ország területéről kerültek be városi házak. Jelenleg 24 dán mezővárosból vannak történeti értékű épületeink. A lakásbelsőn kívül a múzeum kiépített nagyméretű textil-, viselet-, bútor-, vaskályha-, játék-, ezüst-, fajansz és porcelán-, hangszeres érmegyűjteményt is. Ezzel Den Garnie By rendelkezik a legnagyobb műtárgygyűjteménnyel a fővároson kívül. Öt éve építészként és gondnokként dolgozom a múzeumban. Az épületek karbantartása és az építési munkálatok koordinálása a közel 20 főt számláló, múzeumi alkalmazásban lévő mesterember gárdával napi feladat. Az épületekkel foglalkozva megértettem, milyen körülményekkel kell megküzdeni, ha a dán klímának kitett műtárgyakról van szó, illetve azt is, hogyan lehetnek hitelesebbek az épületeink mesteremberek segítségével. Kérdések A legtöbb szabadtéri múzeum - mint ahogyan Den Garnie By is - történeti értékű épületek és műemlékek múzeumba való áttelepítésével alakult, ahol a megőrzés és az információátadás szervezetten és hatékonyan folyik, így az épületek állandó jelleggel autentikusnak tekinthetők. Amíg a házak és egyéb objektumok szabad téren állnak, addig az időjárási tényezők és a kártevők állandó romboló hatást jelentenek. Ha viszont a házak nem lennének szabad téren, nem beszélhetnénk szabadtéri múzeumról. De tekinthetünk-e egy rossz állapotú épületet, amelyet áttelepítünk és rekonstruálunk, hiteles örökségként? Egy szabadtéri múzeum minden nap veszít egy kis részt az eredeti tartalmából. Minden nap kicserélünk valamit vagy építünk be új elemet, és a régi anyag eltűnik. Elmondhatjuk, hogy minden évben veszítünk. Minden évben jelennek meg az épületben rekonstruált darabok. Elmondjuk-e a látogatónak: „Ez a reneszánsz épület ebben az évben 56,7%-ban autentikus, és a következő tíz évben 3 százalékkal romlik tovább ez az érték évenként?" Vagy - mint ahogyan azt most is tesszük - színleljük azt, hogy az épület állandó, változatlan egység.