Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház
Az 1797-ben épített ház helyéről egyetlen adatunk van: Dánéi Julianna nagyszüleitől hallotta, hogy a mai háztól keletebbre, a gyümölcsösben állt. Az Adorján-családban fennmaradt hagyomány szerint a pincét és a fölé emelt - ma is álló - házat 1835-ben építette fiatalabb Adorján Imre. A pincét nagy valószínűséggel eredetileg is pityóka tárolására építették, ezért a gazdaságtörténeti adatok alapján is gyanítható, hogy a 19. század első negyede előtt, a pityókatermesztés meghonosodása előtt azt nem építhették. 41 Épületkutatás! megfigyeléseink alapján Adorján Imre 1835-ben - ahogy az építési felirat is írja - valóban újraépítette az apja által épített házat. A feltételezhetően eredetileg két osztatú ház - eredeti helyétől kissé távolabb felépítve - egy lakóhelyiséggel és mögötte egy kamarával lett nagyobb (25. kép, 2.). A három osztatú ház keleti része alatt helyezkedik el a kéthelyiséges, előteres pince, melybe az ereszből és a hátsó házból is nyílik lejárat. Az ereszből nyílt balra, illetve jobbra az első és hátsó ház, mögöttük egy-egy kamarával. Az első házból ajtó nyílt a kamarába, míg a hátsó házat ajtótlan szélesebb nyílás kötötte össze a mögötte lévő kamarával. Itt kapott helyet a kamarába is átnyúló csempe, mely mögött 1 m magasságig kőfalat emeltek. Az eresz tere leszűkült a korábban feltételezett mélyen benyúló ereszhez képest, ekkor ugyanis két kamara helyezkedett el az eresz mögött. Az itt futó észak-déli irányú födémgerenda a korábbi házból származó elem, és díszítése emiatt nem igazodik a helyiségek beosztásához. A két kamara között nem nyílt ajtó, és a belső kamarába a lakóhelyiségekből nyíló kamarákból lehetett bemenni. Az első és hátsó ház födémszerkezetét összehasonlítva - és azt a feltételezést szem előtt tartva, hogy a hátsó ház mennyezeti elemeit a korábbi házból építették át - arra következtethetünk, hogy 1835-ben az új lakóhelyiségnek megpróbáltak a korábbi házhoz hasonló módon kialakított és díszített mennyezetet építeni. Négy évvel később, 1839-ben a ház déli és keleti homlokzata elé tornácot építettek 42 (25. kép, 3.). A házon belüli következő átépítések pontos idejét nem ismerjük, de valószínű, hogy az 1920-as évek előtt került rájuk sor. Ekkor elbontották - kb. 2 m magasságig - az eresz mögötti két kamara közti falat, és oda sütőkemencét építettek, mely később kikerült a házból, amikor az udvaron sütőházat építettek 43 (25. kép, 4.). A hátsó házban lévő csempés kandallót a 20. század közepén bonthatták el, helyébe vas takaréktűzhelyet állítottak. A csempe lebontásával értelmét vesztette a hátsó ház és a kamara közti széles nyílás, így azt bedeszkázták, és ajtót tettek a ház és a kamara közé. Noha nem találtunk egyértelmű nyomot az ajtó utólagos építésére, KOVÁCS Dénes 1965. évi csíkmenasági házfelmérései alapján a falu több házáról tudjuk, hogy míg a csempés kandalló állt, nem volt ajtó a széles nyílás mellett44 (25. kép, 4.). Munkám fontos eredményének tartom, hogy több szempontú kutatás segítségével sikerült tisztázni a ház építési periódusait. A felmérések során szerzett tanulságok és hasznos ismeretek túlléptek egy szokványos terepmunka szintjén és megtanítottak tisztelni és szeretni a népi építészet egykori mestereit és alkotásaikat. Noha ez esetben nem sikerült az általános vizsgálatok ismeretein túllépő eredményt elérni, éppen a módszerek, lehetőségek és igények felismerése vezetett minket arra, hogy az azóta is bővülő erdélyi dendrokronológiai kutatásainkat elindítsuk. A munka tudományos vonatkozásai mellett fontosnak tartom megemlíteni a helyszínen született, és azóta is tartó ismeretségek és barátságok kialakulását. A halálra ítélt épület értékmentő jellegű felmérése és kutatása megmozgatta a házat ismerő embereket, és sikerült elhitetni, hogy a ház nem csak megmentendő, de megmenthető érték. így a legnagyobb elégtétel és öröm számomra, hogy az eredetileg archívumoknak szánt állapotfelmérés a helyreállítás dokumentációjává válhatott. 26. kép. Nagyház csempés kandallóval és félkamarával Kászonfeltízről (KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972., 104. o., 6. kép)
