Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

A bindoláskor görbeárral, bindolóánal, görbe tűvel és háromszálas kenderfonállal öltötték össze a két anyagot. A foglaló talpbélés anyagának szálkás rostúnak kell lennie, hogy a varrástól ne szakadjon el a bőr. Az öltéseknek a talp szélén egymástól 1-1,5 cm távolságra kell lennie. Az orr-résznél ebben az esetben is vigyázni kellett, itt a ráncoknál láncöltéssel haladtak tovább, amit a suszterkalapáccsal meg is kalapáltak. Ahogy varrták körbe a talpat, úgy szedték ki a felsőbőrt rögzítő szegeket is. A bindolásról a ragasztásra az 1940-es évek közepe táján tértek át, minőségi különbséget azonban nem jelent az új technika alkalmazása, egyetlen előnye, hogy sokkal rövidebb ideig tart, mint a varrás. Abban az időben már volt megfelelő erősségű ragasztó, és a jobb hatás érdekében présben tovább nyomták a csizmát. 13. kép. Bindolás, 2005. október Amikor a kaptafára dolgozzák a felsőbőrt, akkor a csizmát fejjel lefelé támasztják meg, ehhez a kloforc nevű üllőt használják, illetve ezzel egy időben lábszíjjal

47 fogatják le a lábbelit, ez utóbbit mindenki magának készíti egy hosszú bőrcsíkból. Rámázás A következő fontos mozzanata a csizmakészítésnek a rámázás.

48 A 1,5 cm széles bőrcsíkot, az erősítő és díszítő funkcióval rendelkező rámát krupponból vágják le, majd vízben rövid ideig puhítják. Leélezik az oldalát, hogy illeszkedjen, majd faszeggel felszegezik a bindolt részre, a kantvonal

49 mellé belülről - a kantvonal a kaptafa szélénél futó körvonal. A faszegek helyét szegzőárral előre kilyukasztják, - bár ez a csizmadiáknál korábban nem volt mindenüttbevett eljárás -, a kör keresztmetszetű lyukba a négyzet keresztmetszetű faszeg beledagadva nagyon erős tartást biztosít. így a faszeg fogja a talpbélést, a rámát, és a felsőbőrt. 14. kép. Rámázás, 2005. október A ma használt osztrák gyártmányú faszeget Békéscsabán szerzik be,

50 többféle méretben. Ezek közül a 3-as a legkisebb, ezt rámaszegnek is hívják, utána következik a női cipőhöz és a férfi csizmához való szeg. Korábban a számozás alapján megkülönböztettek 4, 6, 8, 10, 12-es faszegeket is. A faszeget keményfából, leginkább bükkfából készítik, rossz minőségű fa nem tartaná meg a lábbelit. Általában bokszos dobozban, alacsony fadobozban tárolták, ma konzervdobozban, műanyag tégelybe rakva találjuk a pangli tetején. Talpközkitöltés, talpalás

51 Mielőtt a csizma talpat kapna, ki kell tölteni a magasságot, erre a célra egykor hulladék anyagot használtak, 2-3 réteg erős, vékony bőrt, amit glengerősítőnek, glengstikknek

52 hívtak. Bőrön kívül építettek még a talpba horspontnak nevezett vékony falemezt is. Speciális eset volt, amikor „csikorgó" csizmát rendeltek a csizmadiamestertől, ilyenkor színével összeborított bőrt tettek a talp és a talpbélés közé. Mivel ma már nincsenek ilyen minőségű bőrök, a táncosoknak készülő csizmákba acéllágyékot építenek. Ez azért fontos, hogy a csizma a használat során ne rogyjon le.