Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BÁLINT JÁNOS: Kovácsmunkák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében

33. ábra. Mándi református templom, bejárati ajtó kulcs (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 32. ábra. Gyöngyös, Zalka u. lakóház, ajtózár (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) O kori 4-6 szirommal a margaréta utánzata (vasvirág), különféle formájú rozetták, vagy a legegyszerűbb ívek, korongok. A vasajtók legegyszerűbb megjelenése, mikor a fa anyagú ajtólapot kívülről lemezzel borították be. A 2-3 mm vastag lemezt szépen kidolgozott kovácsolt vasszegekkel erősítették fel, különös gondot fordítva a szegek elhelyezésére, ritmusára. Ritkábban és inkább a 20. század fordulója körül alkalmazták a domborított díszítést, ami annyit jelentett, hogy hegyes szerszámmal (szeggel) keretet, átlókat, táblákat, íveket köröket, illetve különböző motívumokat „írtak" pontozással a lemezre. A díszítés készülhetett a lemez külső (mélyített dísz), vagy belső (domborított dísz) felén is. A vas anyagból gyártott ajtólapok nagyon masszívak, súlyosak és általában díszesek voltak. A két fémváz közé vaslemezt szegecseltek és ugyanúgy erősítették fel a keresztvasak metszéspontjaiba a virágokat, rozettákat, átlókat és a mezőket kitöltő íveket. Fenti ajtók jellemző módon gabonatárolók, pincék, ivók és középületek bejáratait díszítették, és kivétel nélkül átlósirányú lakatpánttal (keresztvassal) zárultak. A kovácsolt vasrácsoknak a pincéknél alkalmazott megoldása a nyíló ajtószárnyként beépített rácsszerkezet, mely biztos betörésvédelmet nyújtott, ugyanakkor jó szellőzést biztosított. Gyakrabban kis- és nagykapu, illetve kerítés formájában is megjelent ez a szerkezet, tehetősebb kereskedőházak utcai homlokzatán. Az épület vasalatainak kiegészítő elemei a különféle fogantyúk, kopogtatók, melyek megkönnyítették a nyílászárók nyitását, használatát (17., 26., 34-36. ábra). A zárcímek takarták a kulcslyukat, védték a zárat és biztosan vezették a kulcsot a zárszermm \ 1 I j 34. ábra. Gyöngyös, Zalka u. lakóház, fogógomb (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) kezet felé. Régebben „V" alakú, kiálló „vezető" segített sötétben (és italosán) is a kulcslyuk megtalálásában. Ez a két kiegészítő elem a nyílászárók legdíszesebb kovácsolt alkatrésze. A legegyszerűbb karikától a stilizált rózsán át a városi polgárházaknál megjelenő naturalisztikus emberes állatábrázolásokig terjedt formavilága (37-43. ábra). Néhány szó erejéig érdemes említést tenni a nem lakóépületekhez kapcsolódó elemekről, melyek a kovácsmesterség legesztétikusabb alkotásai: a templom- és torony-keresztek, csúcsdíszek, toronygombok, zászlók, temetői síremlékek. Múzeumunkban is számos szép példa látható, melyeket művészi szinten alkottak meg régi és mai mesteremberek. A városi üzleteken, házakon megjelenő impozáns cégérek vagy a remek mívű vasból kovácsolt kis dobozkák, nagy ládák szintén a szakma büszkeségei (44_45. ábra). A lemezmunkák virágkora a 19. század végére tehető, mikor a biztosító társaságok támogatásával elterjedt a bádogfedés. Ez új technológiát, új gondolkodásmódot, szakirányú képzettséget, gyakorlatot igényelt. A kü-