Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

mindenfajta tárgyak, amelyeknek a kamrában van a helye. A falon hosszú polc volt s falba vert karókon lószerszámok csüngtek. "

70 „A nagyobb gazdák téglamagtárt építettek... " Ezek befogadóképessége több vagon volt. Alattuk gyakran pince húzódott. Ezekben a nagy magtárakban is fiókok, rekeszek voltak, akár a pincékben. Az egyik tipikus pince belsejét NAGY Gyula így írta le: „Három rekesztek volt benne, polcokkal. Egy széjjelnyithatós asztalból s mellette egy hosszú padból áll a bútorzata. Itt tartották: a befőtteket, paradicsomot, krumplit, hordóskáposztát, gyümölcsöt. Mivel szőlőjük is volt, a bort, pálinkát is itt tárolták. Úgyszintén itt tartották télen-nyáron köcsögökben a tejet. "

7I * Szólni kell még a tanyai épület padlásáról, mint a termés tároló helyéről. Hódmezővásárhelyen a városi gazdaházak esetében emelt padlásteret hoztak létre, a födém fölötti fekvő téglalap alakú, különböző áttört díszítésű stukkóval, bádoglemezzel, cseréppel fedett szellőzőnyílásokkal. Ezeken a padlásokon rekeszekben, szuszékokban, zsákokban és ömlesztve egyaránt tárolták a gabonát. A deszkákból beépített rekeszes hombárok aljára tolózárat építettek. (Máshol súbernek, sípnak, kiöntőnyílásnak nevezték.) A szuszékok nálunk mindig mozgatható bútordarabok voltak, amelyek gyalulatlan, bárdolt deszkából, fémszegek nélkül, facsapolással készültek. Alakjuk hasonlított a római kori szarkofágokra. Amikor helyét változtatni akarták, kiürítették, szétszedték, és a padlás, kamra másik részén összerakták, fölépítették. A tanyákon a nád- és cserépfödés biztosította a szellőzést, emelt padlásteret nem alkalmaztak. A tanyai padlásokon gyakori volt az ömlesztett gabona tárolása. 1919-ben a románok, 1944 őszén a szovjet csapatok elől nem egy nő, de még férfi is a gabonába beásva magát rejtőzködött. FÜZES Endre a padlásról, mint terméstárolóról ezeket írta: „A Kiskunságban, illetve a nyelvterület déli részén több helyütt már a lakóház építésekor gondoltak a padlástér ilyen irányú hasznosítására, a padlásteret 60-100 cm. [magas f fallal és emelt tetővel magasították fel. A falon általában szellőzőnyílásokat vágtak. A teherbíró, statikailag szilárd födémre sározott vagy deszkázott rekeszeket építettek, így jelentős mennyiségű gabona korszerű raktározását biztosították [...[ A padláson való tárolás jellemző és domináns módja az volt, hogy a megfelelő tartószilárdságú, füsttelenített és száraz padlás egy részét simára tapasztották, a gabonát erre a részre kupacba öntötték vagy elterítették. "

72 * Végül meg kell említenem egy érdekes jelenséget, amelyről a szakirodalomban nem számolnak be. Ez a féltetős tanyai méhesek tároló szerepe. Vásárhelyen a méhészkedés nem volt jelentős termelési ágazat. A földművelésből élő emberek inkább kiegészítőnek, hobbynak tekintették. Aki valamiért vonzódott a zirzonhoz - ahogy hangutánzó szóval a méneket gyakran jellemezték, különösen a vásárhelyi Pusztára települt orosházi gazdák -, azok a telek végén, a gyümölcsös közelében, elől nyitott, féltetős színt építettek polcokkal, amelyeken a kaptárok sorakoztak, de ezeket gyakran a fölre is helyezték. Az előtérbe, amelyet a fölötte húzódó féltető még fedett, a hordást követően, amikor a méhek már a kaptárban teleltek, a gazdaság körül az időjárás elől ideiglenesen ide tárolt oszlopok, építési faáru, kisebb-nagyobb gépek, eszközök, rossz zsákok, nem féltős tárgyak kerültek tavaszig. Tavaszszal, amikor a méhek dolgozni kezdtek, ezeket ismét széthurcolták, és a kaptárokat kihúzták a fal tövétől.