Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

PÁLL István írta: „A szemes gabona tárolási helyéül szolgáló épületek között az évenkénti kiégetéssel megújult gabonásvermek nagy elterjedésnek örvendhettek [. ..]"

52 A 19. század elején a gabonatermelés további emelkedésével a gabonatárolók száma is nőtt, és a földalatti vermek egyre több gondot okoztak. Napirenden voltak a tragikus balesetek. A fölnyitott vermeket ember és állat egyaránt későn vette észre, ezért csapdákká váltak. A hirdetések között gyakori a vermekben elpusztult gyermekek, tehenek intő példájára való hivatkozás. A vermek nemcsak mélységükkel jelentettek veszélyt, sokkal inkább a nedves, vagy befülledt gabona által termelt fojtó gázok, például a metán jelenlétével. Nézzünk egy tipikus vásárhelyi hirdetést 1805-ből: ,,A' Felsőségnek rendeléséből szorosan parancsoltatik, hogy a ' meg történni szokott, sőt most közelebb is meg történt szerencsétlenségnek meg előzésére nézve, a'félben, és darabban álló - életes vermeket minden gazda elébb az abba lévő veszedelmes büdösségtől, a'Verem-szájának fel nyitása által jól ki szellőztesse, és darab ideig az olyatén Vermeket nyitva tarcsák; különben, ha az olyatén büdösVerem miat valamely szerentsétlenség fogna következni, az Vigyázatlan Szülék, avagy gondatlan gazdák fognak a' kemény felelti-e, és a' környül-állúsokhoz képest a' kemény büntetésre vonattatni. "

53 A veszélyes és gabonatárolásra nem a legalkalmasabb „földbe ásott, leásott, föld vermek" az ország egyes vidékein még az 1950-es évekig használatban maradtak. Vásárhelyen gyorsan kiszorultak. Az általunk megtalált legutolsó írásos nyoma idős Nagy Pál kopáncsi gazda gazdasági naplójából ismert, aki 1910. okt. 31-én ezt jegyezte be: „Kovás Imrének verem ásásért napszám 1. ft. 40. xr. [krajcár]" (Arra viszont föl kell hívnunk a figyelmet, hogy ebből az adatból nem tetszik ki, ez a verem vajon gabona-, vagy egyéb termeivény tárolását szolgálta-e? TARI László Csongrádról beszámolt arról, hogy vermet még az első világháború alatt is vettek használatba, „főleg eldugásra", vagyis értékeket rejtettek bele.

54

) Hódmezővásárhelyen a termelési övek már a 18. század végére kialakultak, és a vermeket a város belterületéről, valamint a lógerből kitiltották a szállásokra. TARI László kutatási eredményei alapján, Csongrádon ez a fejlődés időben kitolódott. TARI László Csongrádról ezt írta: „ Úgy látszik, az 1850-es években a csoportos vermek használata már megszűnőben lehetett. Talán nem találtak a város szélén alkalmas területet, vagy éppen az örökváltság utáni egyéni gazdálkodás hozta magával a közös vermek megszűnését, de az is lehet, hogy inkább a tanyákon vermeltek. Mindenesetre szokásba jött a házak előtt, az utcákon telepített vermek divatja, úgyannyira, hogy már a közlekedést is akadályozták, sőt a hagyomány szerint baleseteket is idéztek elő. Erre vall az 1853ból fennmaradt Tanácsülési jegyzőkönyv...»ha a kijelölt utcán ilyetén vermek és gödrök találtatnak és azokat e rendelet kihirdetése után azonnal be nem töltik, [agondatlan] 1-5

Pf-igtetjedőbírságra fog ítélteink".

55 Kutatásunk megerősítette azt, hogy Vásárhelyen a 19. század végére a földbeásott gabonás verem használata szinte teljesen visszaszorult. Határunkban a földalatti vermeket korán fölváltják a föld fölé vályogból épített gabonatároló vermek, az ún. „vájog- és Kementze Vermek." A kemenceverem a becsüjegyzőkönyvekben már 1812-ben megjelent. Ezek kb. 2- 2,5 méter magas, kerek, 1,5-2,0 méter alapátmérőjű, kúpos építmények voltak, tároló- és szellőzőnyílással. Csongrádon az érzékelhető, hogy a 19. század elején, ahogy a város terjeszkedik és a vermek a központba kerülnek, ezeket innen még nem a tanyákra, hanem a város akkori szélére telepítik.

56 Milyen vermek voltak ezek? A Brindza András hagyatékában, 1843-ban talált vermek egyikében volt 60 véka búza, másikban 25 véka árpa és a sírveremben 12 véka krumpli. „Az itt említett »sirverem« az élelem tárolásának máig is elterjedt általános módja, azonban csak krumplit és marharépát szoktak benne eltenni. Ez valóban sírverem alakú, de nem olyan mély: csak akkora mélységig ásnak, hogy a kitermelt föld elegendő legyen az elvermelt termény koporsó alakú leföldelésére. "

57 A fölmért „... vermek feneke a felszíntől számítva 3,25 m volt, a köralakú fenék átmérője 2,20 m, magassága 2 m, kiöblösödésének kezdete a felszíntől számítva 1,25 m, melyből 30 cm már az agyagrétegre esett. A vermek méhkas-alakúak voltak, a falak felszíne egyenletesen ripacsos, a többszöri kiégetéskor szurkos feketére színeződött. "

5S Az uraság birtokában ebből a korból Csongrádon is más építésű vermeket találtak. Az 1814-es leltár szerint voltak „»13 üres gabonásvermek, melyekben mintegy 6305 pozsonyi mérő élet elfér, ezen vermek az udvarnak hát-