Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

Kamrák négyosztatú épü etekben Kamara-Ház-Pitvar-Szin 13 3,46 9,15 Kamara-Ház-Pitvar-Kotsi szin 8 2,13 5,63 Kamara-Ház-Konyha-Istálló 1 0,26 0,70 Kamara-Ház-Pitar-Ló Istálló 2 0,53 1,40 Kamara-2 szoba-konyha 2 0,53 1,40 Kettős kamara (két kamara)Ház-Pitvar 2 0,53 1,40 Összesen 28 7,46 19,71 Kamrák ötosztatú épületekben Kamra-Ház-Pitvar-SzinIstálló 4 1,06 2,81 Kamara-Ház-Pitvar-Kotsi szin-Istálló 1 0,26 0,70 Kamara-Ház-Konyha-SzinLó Istálló 1 0,26 0,70 Kamara-Ház-Pitvar-Kotsi szin-sertés-ól 1 0,26 0,70 Kamra- H áz-Pitvar-Ló Istálló-Kocsi szin. 1 0,26 0,70 Összesen 8 2,13 5,63 Kamra hatosztatú épü étben Kamra-2 Ház-2 Konyhakotsi szin 1 0,26 0,70 Mindösszesen 142 «37,86 «100,00 A városban is gyakori volt a kamrák becslése. A 19. század elején: „Kettős kamara", a korszak végén: „Egy kamra 5 őll hoszú, 's alatta kő I tégla] pintze, vele egy fedél alatt Nagy Istálló, és szin 475fit" 1.2.3. Hombárok, granáriumok A hombárok gyakori jelzője volt az „Életes", ami elsősorban búzát, kenyérgabonát jelentett. A hombárok keményfából, tölgyfából, deszkából, tapasztassál, vagy tapasztás nélkül készültek. Fedetlenek maradtak, illetve zsindellyel födték le. Ebből a korszakból két becsült hombár hosszúságát is ismerjük: az egyik 1 öl 5 láb, a másik 5 láb. A becsüjegyzőkönyvek adatai szerint 2 hombár 13 köblös, egy-egy 40, 80 és 95 köböl űrtartalmú volt. Tapasztalatainkkal megegyezik FÜZES Endre,

30 ERDEI Ferenc,

31 NAGY Gyula,

32 BARABÁS Jenő

33 és JUHÁSZ Antal

34 megállapítása, miszerint a 19. század „...második felében, a Kárpát-medence déli részét eluraló gabona-monokultúra következtében a nagyobb űrtartalmú és a gabonafélék differenciált raktározását lehetővé tevő deszkagabonások mellett a fonott tárolóépületeknek csak kiegészítő szerep jut. A tanyás gazdaságokban a tanyára szorulnak ideiglenes és kiegészítő tárolóként, s csak a kisebb, szegényebb gazdaságokban tartják meg eredeti szerepüket. "

35 PÁLL Istvánt idézzük: „A földfelszín fölötti gabonatárolás eszközei voltak a hombárok vagy szuszékok, melyeket legtöbbször hombártartó színekben vagy szuszékfedő ereszek alatt helyeztek el. Ezek főleg kisebb vagyonú adófizetők tulajdonában voltak, akárcsak más kezdetlegesebb megoldásnak tűnő építmények, mint a gabonásszínek, életfészerek, garmadás- és magtartó színek. " A komolyabb építészeti megoldású gabonatárolók, a kisebb méretű, egyszerűbb épületek közé tartoztak az adózók portáin is szép számmal feljegyzett életes kamrák, míg a nagyobb méretű granáriumok (vagy nyelvújítási szóval: magtárak), élettartó-, illetve gabonaházak leg-