Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház

10. kép. A ház nyugati homlokzata 11. kép. A ház déli homlokzata A boronaház szerkezete, építéstechnikai a A terep nyugati irányú természetes lejtését kőalapozással egyenlítették ki. Az alapozást hasított kőből rakták, kötőanyagnak sarat használtak. A boronaház minden elemét fenyőből építették. A boronákat bárddal darabolták, és felületüket is azzal dolgozták meg. A kőalapozásra fektetett talpfák két oldalát függőlegesen lebárdolták, alsó és felső felükön néhol még a fakéreg is rajta maradt a fán. A házderekat 12 darab, 15-20 cm vastag boronából, rakófából rakták úgy, hogy vastagabb végüket mindig váltakozva rakták, hol az egyik, hol a másik oldalra. A boronákat sarkuknálgerezdbe rótták, végük 10-15 cm-rel túlnyúlik a falsíkon. A nyílászárokat két ajtó-, illetve ablaksas közé helyezték be. Az ajtóknál a csaposán kialakított boronavégek a sas hornyába futnak (erről részletesebben és pontosabban a kutatási megfigyeléseknél). A házderekat négyszög keresztmetszetűre bárdolt koszorúfák zárják le. A boronafalat megbolhaszegelték, vagyis a boronák felső oldalába 25-40 cm-ként bükkfából készített, ék alakú, 2-5 cm széles bolhaszegeket vertek, melyeken jól tapad a vastag agyagtapasztás. A ház északi, hátsó oldalát leszámítva a falak tapasztottak és több rétegben, fehér, vagy világoskék színűre meszeltek. A födém és a tető szerkezete A házat meredek, szarufás, kontyos tető fedi, melynek hajlásszöge 50°. A 6 szarufapárt lapolással, valamint 2 vízszintes gerendával (kakasülővel/macskafával) kötötték össze. A tető szarufái nem a födémgerendákra (keresztgerendákra), hanem a födémgerendák kinyúló végére fektetett szélkoszorúra vannak állítva. A bütüszarufák és a rövidebb oldalon lévő szarufák a szélkoszorúkra keresztbe fektetett keresztszélkoszorúkra támaszkodnak. A négyszög metszetű födémgerendák és szélkoszorúk lapolással és faszeggel vannak egymáshoz rögzítve. A kerek metszetű szarufák alsó 50-60 cm-es végét négyszögűre bárdolták. A szélkoszorún vájatot vágtak a szarufák számára, és azokat erős faszeggel rögzítették a szélkoszorúhoz. Az északi oldalt kivéve minden oldalon a szarufák végére faszeggel vízcsendesítőt erősítettek. A ház déli bejárata felett két fakankó látható, melyek minden bizonnyal faereszt tartottak. A tetőt 90 cm hosszú dránicával, 2 rétegben egymásra rakott egyszerű fenyődeszkával fedték, melyeket vasszöggel szegeztek fel a lécre. A szarufákra 55-60 cm távolságban erősítették fel a léceket. A ház külső leírása A déli homlokzat közepén kőlépcső vezet fel a tornácra, melyet a házhoz hasonlóan sárba rakott kőalapozásra építettek. A tornác középen balluszterformában díszített - oszlopait a talpfába és a koszorúgerendába csapolták, továbbá a koszorúfához még egy-egy szögletfával rögzítették lapolással. A tornác mellvédgerendáit lapolással és faszeggel erősítették fel, az oszlopok között alsó felüket élszedéssel díszítették. A mellvédet 20-25 cm széles deszkák és profilált hézagtakaró lécek alkotják, melyek a talpfa vájatában ülnek. A