Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok
értesíteni" Ezen második építési engedély 1880. szeptember 16-án azon kikötéssel született meg, hogy az istálló a telek hátsó részén a szomszéd felől tűzfallal építendő. Mindkét építési engedélyt a porta tulajdonosa a nagyárvizet követően igen korán kérte meg. A lakóházról az istállóra vonatkozó kérelemből két adatot tudhatunk meg: egyrészt, hogy az engedély megszületését követő 24. napon már készen áll az épület; másfelől, hogy az udvar belsejében és nem az utcafronton helyezték el. Egyik építkezést sem követte használatba-vételi eljárás, mindössze a már említett fölmérési rajzról van tudomásunk. Az 1880-as években fölfektetett Építési Törzskönyvben az addigra megvalósult állapotként egy, a telek utcafrontjának bal oldalán álló lakóház látható melléképület föltüntetése nélkül. 143 A lakóházat időközben utólagosan bitumenes lemezzel szigetelték. Leírása: A 5,71 m x 14,46 m alapterületű, tornác nélküli lakóház - a fölmérési rajzon - három helyiségből áll, s a középsőből, a konyhából lehetett a két szobát megközelíteni. A jelenleg látható épületen - ezzel szemben a korabeli szépségét és hangulatát híven megőrzött, napsugárdíszes oromzat mérete és a homlokzat kialakítása eredeti megoldás szerinti két traktusra utal oly módon, hogy a tornác traktusára is egy - a másik két, hagyományos formájú és méretű ablakkal egyező - ablak nyílik 2 + 1 tengelyekkel. Sőt, mi több, e tornáctraktus előtt még egy hozzá toldott épületsávot sugall a homlokzat szélessége, a már tisztes korú felületkezelés azonban teljesen egyöntetű. Az archaikus módon kifelé nyíló ablakokat sima vakolatszegély keretezi, a falfelületeket enyhe kiülésű vakolatsávok, lizénák tagolják és szegik. A lábazat téglatextúrájú. Mindezeket a patinás megjelenésű, egyben teljesen ép, másfél traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat koronázza, melynek zsalugátersávja szélesebb a megszokottnál. Hat rekeszből áll: a két legyező között négy egyforma gérbéllés készült. A napsugármotívum közepén négyszögletes a kis szellőzőnyílás 135. kép Av. Tarló u. 7. néhány megmaradt zsalulemezzel. Igen szerencsés módon megvan az oromzatot alulról szegő esővető deszka az őt szegélyező, az oromzatok különleges díszét képező, csak kissé hiányos csipkézettel (135. kép). A tetőt szalagcserép födi. Az épülethez tisztes magasságú, komoly méretű, tagolt fejezettel koronázott pilléres téglakerítés csatlakozik, a vakolt kerítésmezőket a vakolatlan téglapillérek és az őket összekötő, hasonló téglasávok keretezik; kapuja szépen illeszkedő, igényes munka. Av. Távol u. 14.-Boszorkány-sziget u. 46. Fürtönház Története: A 168 Jöles teleknek a Távol utcával átellenes oldalának közepére Fürtön Antal és neje, Juhász Rozál 1886-ban egy udvari lakóházat épített. A telek két utca által közrefogott sarkára csak később emelték a ma is álló, utcai, földszintes lakóépületet. Az 1901. március 24-én benyújtott kérelmet az építtető Fürtöny Antalként írta alá; a terven Furtony Antalyként szerepel. Az építkezésért a felelősséget (?)czés Joszef kömives mester vállalta. A véghomlokzat oromzatát eredetileg függőleges deszkázassál szánták kitölteni. Az 1901. április 15-én kelt építési engedélyben előírták, hogy az épület „legalább +9,00 m-ig mészhabarcsba rakott téglával falazandó". A lakhatási engedélyt 1902. szeptember 11-én nyerték el. 146 Leírása: A 8,02 m x 10,00 m alapterületű lakóház eredendően a kétsejtes parasztház beosztását követi: a 136a. kép Av. Távol u. 14.-Boszorkány-sziget u. 46. A kétsejtes ház alaprajza folosóvdX; 1901. i 136b. kép Av. Távol u. 14.-Boszorkány-sziget u. 46.