Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok
125. kép Av. Pálfy u. 54.-Nyíl u. 12. Elbontva 2004-ben szán, a sarok közelében egy elfalazott utcaajtó nyoma volt látható. A gondozás híján rossz állapotúvá lett épületnek az átellenes végén beomlás vagy bontás következtében jelentós darabja hiányzott (falak, tetőszerkezet és héjalás). A tornác félig beépített volt. Utcai homlokzatain egységesen megőrződtek az hagyományos formájú, archaikusán kifelé nyíló ablakok, a véghomlokzaton könyöklőkkel, 2+1 elrendezésben. A homlokzatokat sima lizénák és főpárkányok szegélyezték és tagolták. A napsugárdíszes oromzat alatt ez utóbbi helyén - sajátságos módon egyenes vonal mentén, egyben teljes hosszában csak a tégla látszott; ezen eltűnt főpárkánynak alsó vonalán egyedi módon egy gyöngysordíszítés megmaradt. A patinás megjelenésű, kissé viharvert, a két traktusnál kevéssel keskenyebb, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja kilenc rekeszből állt: a három gérbéllést timpanonos, egyes vakzsalugáter határolta el egymástól, a sávot egy-egy legyező zárta le. A napsugármotívum közepén négyszögletes volt a kis szellőzőnyílás (125. kép). Az épülethez vakolatlan, pilléres téglakerítés csatlakozott bádog gyalogkapuval. Av. Pásztor u. 39.-Nyíl u. 63. Váradi-ház Története: A 195 Holes sarokteleknek nem a két utca által közrefogott sarkára, hanem a Pásztor utcai határvonal menti, belső teleksarokba helyezte el földszintes lakóházát és kamráját Váradi József és neje, Túri/Túríi Rozália. Az 1883. május 23-án kelt kérelem mellé aű jelű típustervet nyújtották be Papp Sándor építő kézjegyével: ,/1 telek jobboldalán álló egyszerű lakház. Konyha által elkülönített 2 szoba, kamra és pincze". Az építtetők szándéka szerint elhagyandóként jelölték meg a hátsó szoba mögött a kamrát és a padláslépcsőt, valamint az alájuk tervezett pincét. Az építési engedélyben kikötötték, hogy „a ház a 37. számú telek határára építhető. Kamraul a telek hátulján fenálló ideiglenes épület használható. Az id. járda megállapítása végett a vár. építészeti hivatal megkeresendő". A lakhatási engedélyt 1885. szeptember 24-én nyerték el. Ugyancsak 1883. évi ügyintézéssel sor került az árvíz után fölhúzott, ideiglenes épületnek fásszínül és mosókonyhául való állandósítására. 131 Eredetileg utcaajtó vezetett a faoszlopos ereszaljára. Az 1930-as években ennek utca felőli végét nyári konyhának beépítették, s tettek ablakot az ajtó helyére. Az eredeti zsindely-héjalás cserépre cserélésekor az addig üres fedélszéket székállásokkal erősítették meg. A szobát fűtő búboskemencét már az első világháború éveiben elbontották, a konyha szabadkéményének vályogból rakott kürtője azonban még az 1960-as években is látható volt. 132 A lakóházat 1963-ban - városképi jelentőségűként - műemlékké nyilvánították. Az 1980-as évek elején még az építtető családjának egyik leszármazottja lakott benne. 133 Ugyanazon évtized közepén - emlékezett vissza Puskás Imre festőművész: negyven évi, Szegedtől való távollét után „jutottam arra az elhatározásra hogy megpróbálkozom egy parasztház megmentésével, mely hordozza az "alsóvároskép" korabeli hangulatát, külső és belső megjelenését". Az elhanyagolt állapotú főépület mellett akkor nyeregtetős melléképületben hambár, nyári konyha, kamra, s alatta pince sorakoztak; az udvar hátsó részében disznóólak, kukoricagóré, színek, istálló, ketrecek stb. emlékeztettek a korábbi gazdálkodó életmódra. Ezeket elbontották. A lakóház fölújításával szemben elkerülhetetlennek mutatkozott annak rekonstrukciója. Utólagosan kibontással szigetelték a falakat; a hátsó tűzfalat és a tornác pilléreit újra építették; az egész házat vasbeton koszorúval fogták össze; új tetőszerkezetet állítottak, melyet bontott hódfarkú cseréppel héjaltak ökörszemes padlásszellőzőkkel. „Közben a régi oromzat megmentésén fáradoztam, de sajnos helyreállítani nem lehetett, mert teljes egészében tönkrement, elkorhadt, így egy régivel megegyező oromzatot kellett készíttetni. " (P. I.) A tornác régen volt utcaajtójának visszaállítását az előlépcsőkkel nem vállalták. Az épületben padlószigetelés készült, s rekonstruálták a konyha időközben átalakított szabadkéményét, „mely a házba való belépéskor szép, attraktív látványt nyújt. A "konyhából" lehet átjutni a "szép szobába" (utcai) és az udvari szobába. Ezen két helyiség között nincsen ajtó, így hosszában áttekinthető a ház, így az eredeti belső teret egységben lehet látni. " (P. I.) Az utcai homlokzat ornamentális díszítéseinek helyreállítása sok munkát igényelt rossz állapotuk miatt. ,yA szamaras juhász megformálása igen nehéz feladatnak látszott, mert csak a nyomokból lehetett olvasni, hogy milyen is volt egykoron. A pásztói figurákat újra kellett mintázni, de itt könnyebb volt a helyzet, mert valamelyest jobb állapotban maradt meg egyetlen darab. " (P I.) A figurák helyreállításában Kalmár Márton szobrászművész nyújtott segítséget. Gondosan ügyeltek a főhomlokzatnak a festéknyomok alapján történő, az eredetit követő színezésére. Az épület többi ré-