Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

széles téglaboltövek. A magasföldszint hosszabb ol­dalán minden második tengelyben csak vakablakot alakítottak ki a többivel egyezően vízszintes, húzott, profilos szemöldökkel, mely alatt középen kicsi, női fej díszíti a nyílást. Az ablakok egységesen igen archa­ikus kialakításúak a középmagasságban lévő, vízszin­tes tokosztóval és kifelé nyíló szárnyakkal. A legtöbb ablakszemből kitörték az üveget. A magasföldszint homlokzatain elegáns, klasszi­kus homlokzatplasztika nyomai láthatók: a falfelüle­teket szegélyező, toszkán jellegű pilaszterek a hossz­oldalon tagolt, húzott koronázó párkányt tartanak. Mindkét utcai homlokzaton széles övpárkány nyomai látszanak. A vakolat jelenleg igen rossz állapotban van, s föltételezhető, hogy néhány homlokzati elem már korábbi homlokzat-fölújítás áldozatául esett. A sima, udvari homlokzaton hagyományos formá­jukkal értékes nyílászárók maradtak fenn; a magas­földszinti, egyetlen lakásbejárathoz szintén szépen formált, külső falépcső vezet föl, alul farkasfogasra fűrészelt deszkamellvéddel. A patinás megjelenésű, egyben szinte teljesen ép, az egy traktuson túlnyúló, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja nyolc rekeszből áll: hat gérbéllést fog közre két legyező. Alattuk sorakoznak a esővető desz­kát tartó deszkakonzolok, az egyik deszka megbillent. A napsugármotívum közepén négyszögletes a kis szellőzőnyílás. Időközben megszüntették az oromzat fölött általános, kicsi csonkakontyot. A tetőt szalag­cserép fedi (79. kép). 79. kép Mv. Csöndes u. 1.-Kolozsvári tér 9. A polgári tekintélyű, magas épülethez falusias ba­rátsággal csatlakozik az egyszerű, koros deszkakerítés és gyalogkapu. A jó fekvésű épület szemmel láthatóan használaton kívül, üresen és elhanyagoltan áll. A föl­tétlenül fönnmaradásra és helyreállításra méltó lakó­ház műemléki védelem alá helyezése megkezdődött. Mv. Csöndes u. 23. - Rákóczi u. 38. Németh-ház A telek két utca által közrefogott sarkában 1882-1884 között építtette föl Németh Imre földszin­80. kép. Mv. Csöndes u. 23.-Rákóczi u. 38. tes lakóházát, és a Csöndes utcai telekhatár mellé egy melléképületet emelt. 74 Az oromzatos, utcai homlokzatot 1 + 2 nyílásrit­mussal jelenleg a hagyományoshoz közeli méretű, műanyag redőnyös ablakok, a tornác bütüjét egy ma­gas parapetű, mellékhelyiség-ablak törik át. A falfelü­letet a korábbi vakolat-ornamentika szerény marad­ványa - lizénák és sima párkány - tagolják. A vadonatúj, másfél traktus szélességű, a csonka­kontyot nélkülöző, napsugárdíszes oromzat zsalugá­tersávja kilenc rekeszből áll: a középső, kettős vakzsa­lugátert két oldalról fenyőminta, ferde lécezés, egyes vakzsalugáter és legyező fogja közre. A napsugármotí­vum keskeny sugarait középen korong fogja össze (80. kép). Mv. Farkas u. 11. - Remény u. 48. Szanka-ház A telek két utca által közrefogott sarkában 1883-1884-ben Szanka István és neje, Szélpál Rozál építtetett földszintes lakóházat. A porta átellenes fe­lében - a telekhatároktól sajátos módon oldalkertek­kel elválasztva - Krizsa János emelt mosókonyhát és kamrát 1898-ban. 75 A kéttraktusos főépületet időközben megszélesí­tették az udvar felől egy harmadikkal, mely fölött to­vább nyúlóan leeresztették az eredeti tetősíkot. Az oromzatos, utcai homlokzaton az ablakokat stíluside­gen, széles formájúra cserélték, a szobán egymás mel­letti háromszárnyúra. A falfelületet a korábbi vako­lat-ornamentika szerény maradványa - lizénák és si­ma párkány - tagolja.

Next

/
Thumbnails
Contents