Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

SzNM táji csoportokként a falu ós a mezőváros fejlődése konkrét eredményeit hivatott bemutatni, mégpedig az említett tömörülések társadalai tagozódása ós munkauegosztása érzékeltetésével. Az egyes telekegyüttesek reprezentáns társadal ni kategóriái adott történelmi szerepét jelonitik -nog, tolopülésterténetilcg értékelhető kölcsönös viszonyuk pedig demonstrálja a hagyományos anyagi műveltséget kialakító falu és mezőváros gaz

dasági-társadalai egységét, a bennük tömörültök sajátos egymásrautaltságát. — • — Az SzNM műtárgyai valamennyien jelenlegi országhatáron belüli tájakról származnak, túlnyomó többségük etnikailag magyar credotü. Ezzel agyütt természetesen példázzák az anyagi műveltséget megalkotó társadalmi osztályok és rétegek társadalmi érintkezéseinek nemzetközi, interotnikus kaposolatoit, konkrété exek orodmónyoit. Ezektől az alapvető tendenciáktól ol nem térő, azokat mégis Bzincző jolcnségckot is tömörít a SzNM, bemutatván a magyarországi nemzetiségek egy-egy reprezentatív együttesét ist az V* táji csoportban a Dél-Tiszántulról való román ós szlovák, továbbá a VIII. ós a X. táji csoportban a Középdunántúli ós kis-alföldi német ajkú népességtől származó műtárgyak telkenkénti csoportosítása révén. A nemzetiségi térülőtökről kiválasztható építmények formailag megegyeznek a környoző magyar tájak reprezentatív építményeivel, mivel a magyar népesség körében elterjedt típusokat veszik át az újonnan betolopülők. Berendezéseikben viszont néha számottevő különbségek-t mutatnak. Jolcntós életfornaboli különbségeket csupán a Dél-Dunántulról származó és a VII. táji csoportba sorolt cigány nemzetiségi építmények példáznak. Egészében véve tehát a SzNM a hagyományos termelőerőknek valamonynyi etnikum, társadalmi réteg ós osztály életmódjában megtestesülő' anyagi kultúráját mutatja be, A magyar történelem sajátos fejlódésmeneta következtábon a tájilag és tematikailag megállapítható típusokat - a fejlődési fokozatokat általában kifejező - változatokkal reprezentálja, mely utóbbiakat a XIX. század lásodik f-lóre jellemző társadalmi tagozódás egyes rétegeihez, osztályaihoz, foglalkozási ágaihoz köti. Éppen annak következtében, hogy tekintettel kiváe lenni a gazdasági, társadalmi meghatározókra, elvben igényesebb aa Összehasonlításul kínálkozó nomzetközi példáknál, és éppen ennek az igénynek a kielégitóso céljából nem egyedi épületeket mutat bo, hanem épülettipusok változatait s ennyiben mennyiségi tekintetben meghaladja a szabadtori muzeumokban szokásos épületszámot. E gazdaság és társadalomtörténeti szeapontrondszercnek ér* vónyositése kivanja meg - az épülettipusok változatainak folsorakoztatása esetén - a településszerkezeti modellek megjelenítését is, ami a ncmzctkozi gyakorlathoz képest szinten ujsz-rü, példa nélküli-kisorlot.