Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
FÜGGELÉK
IV, Kozép-Tiszavidék V, Dél-Tiszántul VI, Duna-Tisza köze VII, Dél-Dunántul VIII, Közép-Dunántúl IX, Nyugat-Dunántúl X. Kis-Alföld XI, Présház, pince stb, építményok XII, Malmok és erdői épitmények XIII, Halász ós pásztorépitmányefc XIV, Tcmotó, kálvária XV, Kilométerkő, útszéli kereszt stb. Ezek közül az I/a-b«, a III,, a VIII, és a IX, táji csoport olyan tájegységek /Északi Hegyvidék, Folső-Tiszavidék, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl/ anyagi műveltségét elcveniti meg, amelyeknek településszerkezetei középkori eredetűek és a települések többsége általában kontinuusnak tekinthető* A telkek méretei; lakóházai és gazdasági épületeinek zc'me - figyelembe véve a településeken ás szorosabban a telkeken belüli boly* zctűket, építőanyagaikat és épitési technológiáikat csakúgy, mint alaprajzi tagolódásukat és a lakóházak esotében fütésmódjukat - a termelőerők XIII «XVI, században lezajlott fejlődésének csúcspontjait reprezentálják, külső megjelenésük forraajegyet viszont általában XVIIIXIX, századiak, A II, táji csoport a középkor mezővárosi fejlődése anyagi művelte égének a XV, században még az ország valönuur^i táján iévó"*'mezővárosaira többe-kevésbé jollemző, ám a XIX-XX, századra már csak Tokaj-Hegy alján, Eger és Gyöngyös tájékán megmaradt er.l.'keit tömöriti. Valamennyi itt fölsorolt csoport tájegysege általában aentcs volt a tartós török-katonai megszállás olnéptelonedoet kiváltó hatásától. Ezzel szemben a IV, f V, f VI,, VII, táji csoport tájegys égéin, azaz a Közép-Tiszavidékon, a Dél-Tiszántulon, a Duna-Tiszaközén és a DclDunántulon a települések tülnyomé többsége aXVIII. században települt ujjá, középkori kontinuitásuk általában megszakadt a török hódoltság évszázadaiban. Nagyobb arányú a kontinuitás a X, csoport tájegységén /a Kis-Alföldön/, jóllehet a fejlődés általános jellemzői itt is hasonlóak az előbbi csoportokéval. Lakóházaik és gazdasági épületeik egy részo /épitoanyágban, technológiában, alaprajzi elrendezésben és fütésmódban/ középkori fejlődés eredménye, csekélyebb részük XIX, századi konjunktúrák eredményeként nyerto ol hagyományosnak tekinthető formáját, A I/a-b,, a III, és a VIII, /tehát az Északi-Hegyvidéknek, FelsóTiszevidéknck ás a Közép-Dunántúlnak megfelelő/ táji csoport telcpülésileg a középkori magyarországi falvakra jellemző toleksoros elrendezésű.