Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

Felső-Tiszavidék és talán a Kô'zép-Tioeûvidûk ós á D ál-Tiszántúl/ , föld /vert, rakott, vályog stb./ falazat különböző változatai /Duna-Tiszaköze, Dél-Tiszántul, Közáp-Tiszavidék/• A veremházak - foként a sikvidókekro jollomző épitósmódja ogyrs ritkább jolenség a korábbi századokhoz képest. A mondott időszakban a lakóépületen kivül gazdasági épületek is ogyro inkább általánosak; szinte mindenütt az ólak, lovak, néhol szarvasmarhák számára az istállók, az öazi csapadákmaximumu tájakon pedig a pajták és csürek. A lakóépületek és a gazdasági épületek telkeken helyezkednek el. A telkek egymás mellé sorakozottan rendszerint teleksoros falvakat alkotnak telopülásilog. Bár előfordul, hogy a tolok cgyogy sora valamely ut /patak etb./ két oldalát szegélyezi. Mezővárosok esetében a telkek együttesének, azaz a településnek halmazosodá3a következik be. Ezt a rendszert a XVUCU. század között végbement változások megbontják. Ennek megfelelően a KÖzóp-Tiszavidéken, a Dél-Tiszán

tu

Ion, a Duna-Tisza közén szinte majdnem mindenütt, a Dél-Dunántulon és a KisAlfoldön pedig néhol - főként a népesség IVTII. századi újratelepítése következtében « nem teleksoros elrendezésű települések alakulnak ki. hanem halmazok. Ezeknek valamennyiében rendszerint nagyobb telkeket mJrnck ki, mint amilyenokot a torok hódoltságot többé-kevésbé átvészelő peremtájak középkori oredotü falvaiban találunk. Ugyanakkor éppen ezek azok a tájak, ahol a XVTII-XIX. század konjunktúrái nagyarányú néposségkoncentrációhoz és az igy létrejött, többségükben mezővárosi jellegű településekben meglehetősen éleson tagolódott osztályszorkozetek fejlődnek ki, Az anyagi javak egyenlőtlen felhalmozódása során e tájaken számottevő különbségek alakulnak ki elsősorban a lakóházak méreteit és formavilágát tokintve. A különbségek nemcsak az emiitett tájaken belül adott osztályszorkezeteknok mogfcloloen észlolhotok, hanem a poremtájak jóval kevésbé differenciálódott társadalomszerkezetét tükröző épületállományhoz viszonyítottan is, A telkes-jobbágy, a civis-paras-tek, illetve a zsircs-parasztok jobbágyfelszabadítás előtt és után készült épülőtől rendszerint specializált ópitoiparosok alkotásai, amelyek raaguken viselik a nagy uralkodó művészeti stílusok formajegyeit. Ilyen stilushatások jóval korlátozottabb mértékben érvényesülhetnek o tájak szegényparasztságának épitdkultúrájában csakúgy, mint a peremtájak jóval kevésbé differenciált agrárnépességének épületeiben, tanúsítván ez utóbbiak létrejöttóbon a szakiparosok néhol egészen elenyészően csekély szerepét. A helyzetet bonyolítja, hegy a mezővárosok hatarában /vagy hegyközségekben/ emelt gazdasági és lakóépületek építészeti ra-goldásai és foként berendezésük kultúrája messze elmarad a belterületek hasonló rendelt.tésü építményeinél tapasztalható megoldásoktól, aar.sokhoz kéV/ X/ u "7 I pest jóval archaikusabb színvonalú. Ami magát az épitő- ós lakáskultúrát illeti, a felkutatható épületanyagban tájilag már meglehetősen ritka a verumépitmény, ezek - ugy vü-