Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

így például a faanyagban - a faépitkezésnél - teljesen azonos és lehetőleg egykorú anyag felhasználására, pótlására, kiegészítésére kell törekedni, Végső esetben, amennyiben egykorú franyag nem szerezhető be, ujkitermelésü, de ugyancsak teljesen azonos faanyag felhasználását megengedhetőnek véljük. Ezt a problémát, az előzőekhez hasonlóon, minden egyes épületnél' vagy épületrésznél ugyancsak külön-külön kell elbirálni. Az ilyen jellegű rekonstrukció /kiegészités, pótlás/ tehát elvi szempontból megengedhető a bemutatásra kerülő épület hiánytalan, egységes épitőanyagi-szerkezeti megoldása és formai alakítása szempontjából is. Minden esetben azonban ezt a rekonstrukciós elvet csupán olymértékben érvényesíthetjük, amely az épület, vagy .épületrészlet hitelességét meggyőzően biztositja. Az elvi és a gyakorlati rekonstrukción tehát az értjük, hogy a néprajzilag jellemző és értékes épület teljes/a funkcionális igények/re, az alaprajza elrendezésre, az építőanyagra, és szerkezetre, a formai megoldásokra és a művészeti részletképzésekre vonatkozó/ hitelességének sérelme nélkül kíséreljük meg utóéletének idŐben-meghosszabbitását. Például: egy talpgerendás., favázas, tapasztott sövényfalas, koszorugerendás, szarufás, felső csonkakonytos, zsup_ tetős lakóház, kandall.ós-kemencés tüzelőjével és tapasztott fonott sövény-kéményével, lényeges, nlkotéelemeiben in, egyes darabjaiban is, as előző példák alapján pótolható, de teljességé ben semmiféle lényeges, anyarcá

b.-vn és szerkeztében eltérő változtatás nem érheti. Hasonló meggondolások alapján az ásványi anyag felhasznnálásánál is az előzőekben vázoltak az irányadók.: a sárépitkezésnél /a csömpölyeg, a gömölye, a fecskerr.kásos falazatnél/, a vertfalnál, a vályog, tégla falazatnál valamint a kőfalázatoknál. a/ Törekedni kell a helyi építőanyag hiánytalan felhasználására, és bemutatására. Mivel a teljes építőanyag szállitá-