Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

Ebben az értelemben hibáztatható tehát - például - hogy a neve szerint Abauj-Zeraplén-i csoportban - amelyben egyébként egyetlen zempléni község sincs felvéve - szerepel egy boronafalas pásztorház /:-:mely ugyan csupán kb. husz esztendeje pásztor lakása/, és egy ugyancsak boronafalas csűr is. Viszont egy mezővárosi alápincézett lakóház, egy ún. szóUősgazda-ház, csupán a legújabb - és csak elvi - vázlatba került bele. Vitathatatlan, hogy az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági tája a tokajhegyaljai szőlős-terület. Érdemes lett volna úgy véljük - elsősorban innen, - a paraszti pól'gárosulás-váro3iasodás középkor c>ta folyamatos helyi fejlődését vizsgálva megfelelő épülettipus bemutatásra törekedni. Az előzőekben vázolt szociológiai leegyszerűsítéssel együtt - az építészettörténeti szempontból is jelentősebb, igényesebb épületeket szinte már eleve kiEekesztették à tervvázlatból. Az eddigi kiválasztás, és a megvételek alapján ugy véljük, hogy a kutató- és a gyüjtőmunkálatok során, a faanyagú és szerkezetű épületeket lényegesen nagyobb érdeklődésben és előnyben részesitették, mint a föld /sár, vályog/ a tégla vagy a kő anyagú szerkezetű épületeket. Bizonyára részben ezért is kiemeltebbek, differenciáltabbak a tervben - és már a gyakorlatban is - a faépitkezési területek. Ezzel szemben, az ország jelenlegi területét - és elsősorban a magyar nyelvterületet - tekintve, ugy véljük, hogy a faanyagnak és a faszerkezeteknek szinte forditott a szerepe és a jelentősége. Európai és hazai, szakmai és muzeológiai szempontból az ásványi anyagok és szerkezetek felhasználásával emelt épületek bemutatása jelentene - elsősorban a falanyag tekintetében - tudományos értéket, és ez adná leghívebben a hazai, helyi népi építészeti sajátosságokat. Gazdasági, pénzügyi meggondolások nyilvánvalóan nem lehetitek akadályai megbecsülhetetlenül nagy nemzeti értékek meg-