Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
I. rész - A helykijelölés javaslatai és vitái
13. kép. Szentendre-Annavölgy. NM RA F 187020 (ERDÉLYI Zoltán felvétele, 1964.) lönböző találgatás is szárnyra kapott. Különösen, mióta 1964-ben Szentendre neve is szóba került. BALASSA M. Iván múzeumtörténeti munkájában részletezi, hogy „... a leendő múzeum helyének kijelölése sokszor nehezen követhető az egymást gyakran keresztező vélemények szövevényében (...), mit a nem teljes információk még tovább bonyolítanak 1 '. Mint írja, a múzeum Szentendrén történő elhelyezésének az előzményei a legkevésbé tisztázottak. 71 Hogyan került mégis a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrére. Már az előzőekben szó volt róla, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szakbizottsága 1964. június 9-i tanácskozásán (lásd: Jegyzet 60.) BODROGI Tibor bejelentette, hogy ONÓDINÉ DEISINGER Margit, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum igazgatója, maga is etnográfus, és SZÉKELY Lajos, a Városi Tanács Művelődésügyi Csoportjának vezetője levélben fordult a Szakbizottsághoz, és kérte, hogy vegyék fontolóra a szabadtéri gyűjtemény elhelyezését Szentendrén. Különben ONÓDINÉ személyesen is jár ILKU Pál miniszternél ez ügyben. Mindenáron Szentendrének szerette volna megszerezni a Szabadtéri Múzeumot. A véletlen hozta úgy, hogy jó partnerre talált SZÉKELY Lajosban, akinek talán még jobb kapcsolatai voltak. Mint a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak megküldött közlésében leírja, az akkori politikai vezetők személyes ismeretsége révén igyekezett elérni, hogy Szentendrére kerüljön a múzeum. 72 Külön története van annak, hogy Szentendre területén hová került a múzeum, melyben nekem is személyes részem volt. A Ferenczy Múzeum munkatársa voltam, mikor 1964 őszén átjött SZÉKELY Lajos közölni ONÓDINÉVAL, hogy fél óra múlva itt van a Bizottságjönnek megnézni a felajánlott területet. De amit a város főkönyvelője javasolt a város déli részén, nem biztos, hogy megfelel a célnak. Hirtelen az az ötlete támadt, hogy engem kért, javasoljak egy másik helyet is, mivel jól ismertem a város egész területét. Mire a Bizottság megérkezett, két helyet is megjelöltem. A Bizottsággal először a város ajánlatát, a város déli részén, az ún. Tófenék határrész Kőhegy felé terjedő területét tekintették meg. Tetszett, tetszett, de nagy lelkesedés nem volt. Innen Anna-völgybe mentünk, ahol a Dömörkapura vezető út menti gyönyörű völgyet túl szabdaltnak találták (13. kép). Másodiknak mutattam meg a Sztaravoda völgyét, az Öreg patak mentén, Szarvas-hegy és Bukmirovac lankáival. Mikor a tetőn megálltunk (14. kép), és körös-körül belátható volt az egész
