Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

a formaazonosság jelentőségével kapcsolatban tett megállapításaival és én nem igen emlékszem arra, mert én ezt nagyon alaposan átgondolva, már évek óta ugy szerettem hangoztatni, hogy az elrendezésbeliség, tehát a tipua, az építőanyag, a szerkezet és a forma együttes hitelessége figyelemreméltó. Ha csak az anyagot veszem figyelembe, az nem elegendő, ha csak a formát nézem* ugyancsak nem, mert hiszen éppen a népi építészetben az elrendezés, azonkívül az építőanyag, az épitő szerkezet és a forma együttese dönt'ő módon befolyásolják ezeknek a kérdéseknek a megvizsgálását. Azt hiszem, Szolnoki barátunknak nem kell a tervezett elhelyezéssel kapcsolatosan bővebben válaszolnom, mert hiszen erre Gulácsi Béla a legilletékesebb, aki a területi elhjalypzés munkáját kitűnően végezte és minden tekintetben megadta a legteljey sebb és leghelyesebb választ. Ami pedig Anghy Csáva főigazgató barátunknak a biológiai kultúra megmentésót és bemutatását célzó felszólalását illeti, általánosságban csak annyit mondhatok, hogy az adott körülmények és lehetőségek mérlegelésével ón a magam részéről rendkívül helyesnek tartom, persze nem olyan mértékben, ahogy a stockholmi tíkanzenban van, amely eredetileg állatkert volt, s azután lett szabad^ téri néprajzi muzeumç mert mellette jelölték ki a Nordiske Muzé helyét, amely majdnem egyidejűleg épült fel vele. X Viszont dr.Kresz Máriának is válaszolva azt kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy egy szabadtéri néprajzi múzeum, amely szerintem a legszervesebb tartozéka egy néprajzi múzeumnak - minden mellékgondolat nélkül - bármikor is teljes egészében elkülönülne, riválisa lenne, vagy teljes egészében tökéletesen együttműködnék azzal az intézettel vagy társintézménnyel, mert ha két nagy részleg van egy nagy intézmény keretében, az elkülönülés és a tökéletes együttműködés is lehetséges, ez a személyektől és sok minden ^ mástól függ„