Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
I. rész - Az első kezdeményezések a 20. század első felében
4. kép. Teleki Pál és Györffy István. MNÉGY F 7678 (VARGHA László felvétele, 1938.) kor csakugyan meg kell csinálni a magyar Skanzent. Sietnünk kell, ha meg akarjuk mutatni magunknak és a világnak egy évezredes kultúra emlékeit, s meg kell teremtenünk svéd mintára ezt a magyar Skanzent, amely élő múzeuma lesz az ország különböző vidékein dívott építkezésnek. Ma még megtehetjük, ma még össze lehet hordani az ácsmesterség bámulatos remekeit, az egyetlen vasszög nélkül épített szélmalmokat, az olajütőt (...), egyszóval mindent, ami az etnográfus szemében kincs, amit másutt a világon megtalálni nem lehet." „A Memorandum, amelyet a magyar Skanzen megteremtéséről írtam, a kultuszminiszter úr előtt fekszik. Úgy tudom, hogy a gondolat tetszik illetékes helyen, s talán egy hónap múlva már többet mondhatok róla." 12 A Memorandumban GYÖRFFY István többek között felhívta a miniszter figyelmét: „Arra kérem Nagyméltóságodat, hogy a szabadtéri múzeum létesítését néprajzi szakemberek elgondolása alapján tűzze napirendre, hiszen a fokozatos felállítás nem igényel túl nagy összeget (...) Az egész Szabadtéri Múzeum pedig csatoltassék a Néprajzi Múzeumhoz, és helyeztessék etnográfus szakemberek felügyelete alá, nehogy a dilettantizmus, vagy az üzleti mohóság helyrehozhatatlan károkat okozzon benne." 13 GYÖRFFY István Memorandumát TELEKI Pál gróf, kultuszminiszter elfogadta. A parlamentben 1938. június 11-én megtartott nagyszabású expozéban jelölte meg a nemzeti kultúrpolitika részletes feladatait, benne a Skanzen-kultúrpolitika részletes feladatait, és a Skanzenről hozott döntését 14 (4. kép). Az a tény, hogy a kultuszminiszter GYÖRFFY István tervét a Skanzen létrehozására elfogadta és kijelentette, hogy a professzort kívánja megbízni a megvalósítással, - akkor úgy tűnt - hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ügye révbe ért. Azonban GYÖRFFY István korai halála (1939), másrészt a háború egy ideig nem tette lehetővé a Skanzen munkálatainak megindítását. A memorandum 1939 júliusában GYÖRFFY István élete utolsó szakaszában könyv alakban is megjelent „A néphagyomány és nemzeti művelődés" címen. S ha már ő maga személyesen nem tudta létrehozni nagy tervét, de iránymutató posztumusz munkája késztetést adott a megkezdett munka és terv létrehozásához, a Skanzen megvalósításához. 15 VARGHA László, aki GYÖRFFY István közvetlen munkatársa volt (tanársegéd, gyakornok), életrajzi vallomásában mintegy hitet tesz elkötelezettsége mellett, ahogy 1936. évi tanulmányútjáról hazajőve írja: „Hosszú tévelygés után végre egy finnországi tanulmányutam vezetett egy helyesebb útra (...) a cél felé: a népi építészet kutatása és a magyar skanzen megvalósítása felé." Mintegy GYÖRFFY István tervét folytatva, munkái során elsősorban a központi szabadtéri néprajzi múzeum megvalósításának tudományos tervei foglalkoztatták, írta KECSKÉS Péter VARGHA Lászlóról készített nekrológjában. 16 A Néprajzi Múzeum mellett megvalósítandó szabadtéri múzeum felállítására készített tervet 1940-ben DOMANOVSZKY György is. E célból olyan alaptervet dolgozott ki, mely egyben a népi műemlékek feltérképezését is megoldotta volna. DOMANOVSZKY György ugyancsak a Népligetbe tervezte a szabadtéri gyűjtemény elhelyezését. A háború azonban ezt a tervet és elképzelést is megakadályozta. 17 1945 után a Néprajzi Múzeum vezetősége is tervbe vette a központi gyűjtemény létrehozását. 1948-ban, majd 1953-ban kérelmet nyújtottak be a Kulturális, illetve a Népművelési Minisztérium Főosztályához, de az akkori körülmények még nem tették lehetővé egy ilyen nagy horderejű és pénzigényes terv megvalósítását. 18
