Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

KÉPEK Tanulmányunkhoz 84 eredeti fölvételt használtunk föl. Mivel a vizsgált területen évtizedekig gyűjtöttünk, módunkban állt, hogy egy-egy épületnél ún. épületsors-követéses fotósorozatot készítsünk. Ezzel az építmény sorsát, évről évre történt változását kísértük figyelemmel. Egyes építmények esetében viszont több oldalról, a tájba és a tanyatelekbe beillesztve fotóztunk, és az épület valamennyi, építészetileg fontos homlokzatát megörökítettük. Ezt a két módszert azért is tartottuk szükségesnek, mivel gyűjtésünk közben érzékeltük, hogy a gyökeres társadalmi változások, életmódváltás, tanyarombolás következtében szemünk előtt milyen gyorsan és föltartóztathatatlanul pusztul az egész vásárhelyi tanyavilág. Az itt bemutatott fotókon lévő hagyományos tanyai épületekből mára csak néhány maradt meg. A vásárhelyi tanyavilág hagyományos építészetét bemutató tanulmánysorozatunknál már korábban is jeleztük, itt is emlékeztetünk rá, hogy - amint ez a fotókról is érzékelhető - nagyon sok épület elhagyott, romos tanyában állt, amelyek gazdáját már nem találtuk, tanyaszámát megállapítani, az épület építési korát megnyugtató módon kikérdezni nem tudtuk. Ahol ez lehetséges volt, a teljes dokumentációt megadtuk. Ahol ez nem állt módunkban, ott a történelmileg kialakult (1744-től, a Puszta elkülönözésétől, 1950-ig, az országos területrendezésig), és a nagy külterület térképen ábrázolt határnevekkel jelöltük, ill. szűkítettük be az épület topográfiai helyét. Ez a szakemberekkel történt előzetes konzultáció eredményeként alkalmasnak bizonyult a lehetséges legkörültekintőbb behatárolásra. A 20. században ugyanis többször, különösen 1950 után, mind az anyaváros esetében, mind a Vásárhelytől elcsatolt területeken újraszámozás történt. A tanyarombolás, és ebből következően a tanyalakók állandó zaklatott helyváltoztatása miatt, a pontos helyazonosításnál nem volt döntő, hogy a gyűjtés időszakában éppen melyik szövetkezeti tagot telepítették bele, mivel az esetek többségében már nem a tanyaépítő, eredeti tulajdonosok, vagy leszármazottaik lakták. Új lakóinak pedig gyakran fogalmuk sem volt arról, hogy a tanyát ki és mikor építette. Disznóólak 3. kép. Elhagyott tanyatelken álló kettős sertésól 5. kép. A bodzási (régi szegedi) úton álló tanyatelek a rárósi pusztán kétfíókos, padlásolt sertésóla 1. kép. Padlásolt disznóólsor a vásárhelyi Pusztán: 2. kép. A belső-erzsébeti út mentén padlásolt, kétfiókos Fccskés-parton, a Samu tanyában sertésól, előtte elválasztott kifutó udvarral, azaz akollal