Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen
Függetlenül attól, hogy az idol embert, vagy anthropoid vázát ábrázol - a szellemisége, lényege ugyanaz -, próbáljuk ezeket felöltöztetni. Minden ókori városállam, illetve később birodalom szintjét elért civilizációban az egyiptomi falfestményektől és szobroktól a mezopotámiai kultúrákban talált emberfigurákig ezt meg is tették. Itt - a patriarchátus korában - a férfiakra deréktól lefelé szétálló fïï-, háncs-, toll-, gyapjú, illetve levélszoknyát stb. adtak. A nőket általában vállig érő hosszú ruhába öltöztették, amely az egyes kultúráktól függően vagy nyakig zárt volt, avagy - mint a krétai minoszi korban a dekoltázs a kebleket is szabadon hagyta. (A szoknya jellegű ruhaviselet előnyösnek bizonyult a forró, különösen a sivatagi klímaviszonyok között, és a lépésben, mozgásban sem gátolta viselőjét.) Lásd az V. ábrán lévő reliefet: Ur-Ninaból, illetve a VI. ábrán látható, Nippurban előkerült női szobrot. Kiderül, hogy a hengeres jellegű, lefelé kiszélesedő emberi testre ráadott ruha egy csonka kúp palástja. Különösen jól látszik ez a VI. ábrán lévő női szobor esetében. Ha a csonka kúp vonalát a fejtető középpontjával összekötjük, kialakult a kúp palástja, amilyen például egy kontyos nádkunyhó - amely, mint láttuk, népi építészetünk finnugor ágához köthető -, vagy a kerekól. Ezt a folyamatot ábrázolmk a VII. ábrán (fölülről lefelé haladva) sematikusan bemutatva egy szoknyás emberi test felülnézetét. Alatta - az idolábrázolásokat követve - a test oldalnézetét. Ez alatt egy általunk a vásárhelyi Pusztán fölmért valós kerekól hosszanti metszetrajzát. Alatta a fejmagasságban, továbbá a vállmagasságban beépített vasrudak vertikális metszetét. Legalól az ól alaprajzát, visszautalva az első rajzra, az emberi test ábrázolására fölülről. Amilyen összetett a kialakulás, olyan e kerekólak hasznosítása is. (Lásd a 41. sz. képet és leírását.) Magából az alapformából: az emberi testből, és a hozzá fűződő, illetve belőle kinőtt rituális szokásokból eredeztethető, hogy például a buddhista népeknél kialakult a nagyjából kúpra emlékeztető temetkezési, illetve áldozati kegyhely a sztúpa épülete, vagy az ázsiai puszták nomádjainál a hordozható, hajlított vázas jurt, vagy kamuk. A CSETE György-DULÁNSZKY Jenő szerzőpáros könyvük 75-86. oldalain sorozat fölvételek segítségével mutatják be az ópusztaszeri „jurtafalu kupola-építményeit' 1 . Gondoljuk át, hogy az egész folyamat az egyberakható „matrjoska babára" hasonlít. Egy kúppalást alakú téridom, a kontyos nádkunyhó, sztúpa, jurt stb. magába foglal egy kúp formájú emberi testet, amelyben az életet kell védeni. Mi az élet? Energia, amelyet a test által folyamatosan termelt bioelektromos áram működtet. Az energia az ember által leginkább érzékelhető három formája a hő, a fény és a hang. Ilyen például a ropogva égő tűz. Mid a három energia kísérőjelenség az emberben, vagy az emberen is megtalálható. Az aktív emberre gyakran mondják, hogy „tűz ég benne". A folklórból jól ismert, hogy a tüzet az ember megszemélyesítette. Akár az idol kialakulásánál, előbb valós emberábrázolást alkalmazott, majd szellemtesttel ajándékozta meg. A feudalizmus kori Göcsejben, de máshol is, a tüzet, mint élőlényt ,,[U] teljesen személyiséggel bíró külön lénynek fogják fel" [2 \ akit etetni kell, hogy ki ne aludjon, hiszen a ház jó szelleme. Máshol a tüzet istenként tisztelik. (Tűzimádók.) ROHEIM Gézát idézzük: „Ha tekintetbe veszszük, hogy a tűzhely a házban ugyanazt jelenti, mint az uterus [anyaméh] a női testben [Ej, akkor megértjük magának a tűznek és a hozzáfűződő tilalmaknak jelentőségét. »A tűznek nem szabad kialudni«, mert a látható láng csak szimbóluma annak a másik hevületnek, amely az emberben magában ég és amely nélkül a család valóban kihalna. A votják »vor sud«, »a szerencse megtartoja«, a tűzhely hamuja, amelynek elvesztése minden reménység végső elvesztését jelenti a votják számára. Wasiljev feltevése szerint ez a vorsud eredetileg identikus volt a nemzetség ősanyjával [Ej " A tűzhely az oszétoknál is a nagycsaláddal azonos és az ősök tisztelete van benne. 124 A tűznek ez csak az egyik jelentésmódja. Készülő monográfiánk, a feudalizmus Csongrád megyei büntetőpereiből gyűjtött „Paráznák" egyik kész fejezetéből először közlünk rövid részletet: „Az előző kultúrák népei szerint a polisz nagy család volt. A mezővárosainkban is ezt nyugtázhatjuk. A nagy család szimbóluma volt Hellaszban Hesztia istennő családi tűzhelye, mely minden háztartásban jelen volt. Az alföldi mezővárosokban, falvakban a családi tűzhely a 18. században még gyakorlati és kultikus értelemmel egyaránt bírt. 1751-ben Geczy Ferenc tolvaj ügyiratában így fogalmaztak: »Ó Török Szent Miklósi ftnak vallotta magát lenni, de most Debreczenben lakik, ott háza, tüze, feleségbe Gyermekei vannak [E] " 125 Az 1798-ban kelt másik pörben a 40 éves Gulyás Veres András öcsödi születésű, de gyermek kora óta Szentesen lakó
