Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen
len melegek, nyáron hűvösebbek, mint a szögletes házak. Vásárhelyi adatközlő, kerekólépítő gazdáink pontosan ezekkel a szavakkal indokolták, hogy ezeket az építményeket miért emelték. Hozzátették még, hogy malacncvelésnél a nagy testű anyakoca nem tudja sarokba szorítva kicsinyeit megfojtani, így a kerekólban nagyobb biztonsággal lehet azokat fölnevelni. A kontyos kunyhó és a kcrckól külső megjelenésének kialakulásához föltételezhetően segített az ember hengeres, vagy fölülről lefelé szélesedő, kúppalástra hasonlító testformája. A korai barlangrajzokon ábrázolt „pálcikaember"-jellegű figurákat képzeletbe próbáljuk felöltöztetni, illetve felülről nézni. Még meggyőzőbb, ha a kezdetleges neolitkori idolokat vizsgáljuk. Az igazi fejlődés Kr. c. a VIII. évezred 120 táján akkor alakult ki, amikor a hegyi, korábban barlanglakó emberek I. A Lauselli Vénusz. Mészkőlapba faragott dombormű, kidolgozatlan fejjel. Kezében bölényszarvat tart. A késő périgord-i időszakból származik. Egy sziklaflilke falát díszítette. egy része végleg elfoglalta a síkságot. Itt letelepedtek és elkezdték a földművelést. Beleértve a mediterráneumot is, előbb a közel-keleti okumenében, majd igen gyorsan Eurázsia szerte elterjedt a matriarchátus szülte anyaisten tisztelet. Az ember anyja ekkor még olyan, akár a termeszek, hangyák, méhek által óvott és dajkált anya. Négy kötelessége van. A megtermékenyülés, a szülés, az utódnevelés és a család összetartása. (Ehhez a föltételek megteremtése a férfiakra várt.) Milyennek ábrázolták e korai időben a törzs, a család anyját megtestesítő, istenként idealizált: idolként, vagy domborműben megformált aszszonyt? Akár a rovarok anyakirálynőjét: húsos, testes, gömbölyű formákkal. Tápláló, nagy mellekkel, jókora hassal és ezt tartó széles csípővel. A frontális tömeget hátul ellensúlyozó nagy farral és vastag combokkal, amelyek az egész terjeII. Istenanya figurája Teli Halaiból, Mezopotámia. (Részletesen lásd: André Parrot: Sumer. Gallimard Kiadó)
