Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SÁRI ZSOLT: Egy falu a 20. századból. A 20. századi épületegyüttes lehetősége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

16. kép. Kockaház (Mád, SÁRI Zsolt felvétele) majd panel, lapos tetős épületek megjelenése. Ezek gyakran, még ha csak egy-kettő került is felépítésre, a települések hetvenes évekbeli képének meghatározó, emblematikus épületeivé váltak. Múzeumi bemutatásuk lehetőséget nyújthat egy épületen belül több korszak, az 50-as, 70-es, 80-as és a kilencvenes évek lakáskultúrájának, életmódjának bemutatására. A társadalmi változások során az egyik legszembetűnőbb a falusi népesség foglalkoztatottságában bekövetkezett. A korábban szinte teljesen a mezőgazdasági termelésből élő falvakban is folyamatosan emelkedett az iparban és a szolgáltatószférában dolgozók aránya. Az ipari munka miatti utazások kinyitották a világot, új - városi mintákat ismertek meg, a tömegtermelés termékei megjelentek a falvakban is, így nemcsak a lakáskultúrában, de az építkezésben is folyamatos integrálódás volt megfigyelhető. Az 1800-as évektől a települések külterületén jöttek létre a cigánytelepek. Több mint egy évszázadig éltek az egyre népesebb cigányközösségek a településtől és a paraszti közösségtől viszonylagos elzártsággal, mégis kapcsolatban velük. Az országos politika hatására az 1960-as évektől folyamatosan számolták fel ezeket a cigánytelepeket, amelyek azonban nem teljesen tűntek el, hiszen nagyon sok településen maradtak meg, vagy alakultak új cigánytelepek, egyes családok viszont a falvakban eladó kistelkű, olcsóbb házakba költöztek be, majd a paraszti réteg városba költözésével az üresen maradt parasztházakat is folyamatosan vásárolták föl a hetvenes-nyolcvanas évektől. A sajátos kultúra sajátos életmóddal járt, amely az építkezés és a lakáskultúra területén is megfigyelhető. Ennek bemutatása megkerülhetetlen, hiszen társadalmunk jelentős rétegéről van szó. A gyűjtés új lehetőségei Néprajzi gyűjteménnyel rendelkező múzeumaink legtöbbje nem fordított kellő figyelmet a jelenkorkutatásra.

26 Fontos, hogy a múzeumi gyűjtemény tervek kidolgozásakor, a múzeumok gyűjteménypolitikájának újraértelmezésekor ne csak a gyűjtemény profiltisztítását, hanem a tárgygyűjtés időszakhatárainak új dimenzióit is fogalmazzuk meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Széchenyi Terv kutatás-fejlesztés pályázatán ennek a szempontjait is figyelembe véve dolgozta ki „A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai Magyarországon a 19-20. században" kutatási programját, amelyet a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével közösen valósít meg.

27 Ennek keretein belül külön hangsúlyt kapott a 20. század, amelynek néprajzi alapkutatása és a hozzá kapcsolódó tárgygyűjtés több településen

28 is szerepet játszott. Néhány gondolatban összegezve saját kutatásaimat, amelyek elsősorban a Zala megyei Muraszemenyéhez kötődnek, a helyi társadalom gazdálkodásának, és életmódjának változásait, a polgárosodás kérdéskörét érinti. A hagyományos építészete - a talpas-vázas szerkezetű, fonott falú lakrésszel, zsilipéit falú istállóval, előés oldaltornáccal, ollószáras tetőszerkezettel, zsúppos, csonkakontyolt deszkaoromzattal rendelkező egysoros lakóház - a század első éveiben kezd visszaszorulni, a húszas évektől egyre több blokktéglából épített, vakolt, díszített homlokzattal, oromzattal rendelkező, szilárd alapozású, cseréppel fedett lakóépület lesz utcakép formáló. A második világháború után folyamatosan eltűnik a füstös konyha is. A villamosítás, a gáz korai bevezetése (1966), majd a vezetékes víz újabb és újabb technikai változást, modernizációt idézett elő. A két világháború közötti időszakban - főleg a település cselédrészén - néhány FAKSZ-ház is megépül. A hatvanas évektől egyre több kockaház, majd a nyolcvanas évektől többszintes, egyedi tervezésű lakóház is megjelent. Az agráriumra épült település a két világháború között találkozott az iparosítással, amikor a zalai szénhidrogén-bányászat megjelenése alapvető változásokat indított el a településen. A kétlakiság, a gazdasági erősödés okozta fejlődés, majd az azt megakasztó kollektivizálás, az erőteljes elvándorlás megváltoztatta a családok szerkezetét, életvitelét. Emellett természetesen a modernizáció, a technikai fejlődés következményeként új tárgyak, tárgytípusok jelentek meg.