Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

FÜZES ENDRE: Balassa M. Iván 60 éves

2. kép. Az első kapavágásnál - 1967 Balassa M. Iván élete azonban nemcsak a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal fonódott össze, hanem a népi építészettel és a népi műemlékek ügyével is. Ennek következtén az évek folyamán olyan etnográfus lett, akinek az építészek számára is van mondanivalója, ha ennek az építészek nem is mindig örülnek. Iván ízig-vérig kutató, valamennyi munkáját az új megismerésének a vágya, az új összefüggések feltárásának a szándéka hatja át. A közel 40 éves tudományos és muzeológiai pályafutását, tetteit és munkáit mintha mindig valami lázas izgalom, erős akarat hat3. kép. A terepen - Mezőkövesd, 2001 ná át, talán annak érdekében is, hogy kilépjen a soha nem emlegetett, de látensen jelen lévő apai árnyékból. Tudományos gondolkodását és munkamódszerét akkor ismertem meg közelebbről, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy „A lakóházak történeti fejlődése Észak-Magyarországon" című kandidátusi értekezése egyik opponense lehettem 1981 -ben. A munka áttanulmányozása után kirajzolódott előttem Balassa M. Iván tudományos egyénisége, melyet akkor és azóta is a pontosság és a fegyelem, a világos logika és a tiszta fogalmazás jellemez. Rendkívül intuitív egyéniség, és talán ez az oka annak, hogy bátran él a közvetett bizonyítás lehetőségeivel, sőt attól sem riad viszsza, hogy hipotéziseket fogalmazzon meg, amitől a szakkutató kollégák néha idegesen kapkodnak a fejükhöz. Szeret provokálni, de ez az arra érzékenyek körében nem növeli népszerűségét. Kandidátusi értekezése (mely 1994-ben átdolgozva és kibővítve önálló kötetben is megjelent) mintegy meghatározta kutatásainak történeti irányultságát. Erről több későbbi kötete, és a tanulmányok hosszú sora tanúskodik, melyek vázlatos felsorolása most túl hosszú lenne. E munkák mintegy előkészítik nagy terve megvalósítását, a magyar népi építészet történeti szintézisének öszszefoglalását, melyre remélhetőleg nem kell sokat várnunk. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársaként Balassa M. Iván természetesen intenzíven foglalkozott e múzeumtípus megvalósításának elméleti és gyakorlati kérdéseivel, az európai testvérintézmények tanulságaival. Korán bekapcsolódott a Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Európai Szövetsége munkájába, oroszlánrészt vállalt két magyarországi ülés megszervezésében és lebonyolításában, több cikluson keresztül az elnökségnek is tagja volt. Tudományszervező munkáját a nagy aktivitás jellemzi, számos hazai és nemzetközi konferencia szervezésében vett részt, mint ahogy számos szakmai kiadványt szerkesztett és szerkeszt ma is. Kiemelkednek közülük a Magyar Népi Építészeti Archívum füzetei. Több száz tétellel gyarapította a Szabadtéri Néprajzi Múzeum dokumentációs gyűjteményeit, szervezőmunkája eredménye a Borsod-Abaúj-Zemplén- és Hajdú-Bihar megyével éveken át folytatott együttműködés, melynek ez ideig egyedülálló eredménye a „Bodrogköz népi építészetének katasztere" című kötete, és megkezdte egy hasonló jellegű munka megszervezését Erdélyben is.