Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

FLÓRIÁN MÁRTA: Kecskés Péter 60 éves

2. kép. Hozzászólás egy konferencián kifejezetten örültem a „régi", debreceni ismerősnek, akivel a későbbiekben sok közös feladatunk volt. A magam részéről kétszer is hűtlenül elhagytam az 1972-ben önállósult SzNM-ot. Péter azonban hűséges maradt, 1975-1978 között a múzeum tudományos titkára, 1979-1996 között a néprajzi osztály vezetője is volt, jelenleg múzeumi főtanácsos. Az SzNM „ókorában" (mert volt egy minket is megelőző „őskor", amelyben Barabás Jenő, Szolnoky Lajos és szinte valamennyi Néprajzi Múzeumban dolgozó kolléga - az általa gondozott gyűjteménytől és kutatott témájától függetlenül - „besorozott közkatonája" volt a tervezett SzNM-nak), tehát az ókorban, mondhatni, a mai „nagyipari termeléshez" képest „kézműves" módszerekkel épültek a múzeumi objektumok. 1969-ben, egykori tájegységemben, a Szatmár tájegységben már állt a kispaládi lakóház, de még nem fejeződött be a tájegység épületeinek kiválasztása, az épületeknek nem volt dokumentációja, jóformán csak a már megvásárlásra kiszemelt épületek címe volt ismert. így volt ez valamennyi tájegységben. Péter a Felföldi mezőváros tájegység felelőse lett. Elsődleges feladata az épületkiválasztás, a tájegység telepítési tervének és koncepciójának kialakítása volt. A későbbiekben a bontási-újraépítési, esetenként rekonstrukciós javaslatok és a berendezési tervek kerültek előtérbe. Ezekről a feladatokról és megoldásukról - számomra is hozzáférhetően - több, a TEKA-ban közreadott, mondhatni „jelentése" számol be, így a Felföldi mezőváros tájegység telepítési tervéről (TÉKA 1979), A mádi kereskedőház kutatásáról és bontásáról (TÉKA 1979), a mádi zsellérházról és berendezéséről (TÉKA 1989), a tájegységbe felállítandó Szent Donát-szoborról (TÉKA 2001). A tájegység a tudományos előkészítéséről még szólok. 1969-1975 között Péter közreműködött az én tájegységem, az Észak-Magyarország I. tájegység hevesi épületeinek kiválasztásában is. Az ő segítségével került a telepítési tervbe a domaházi lakóház, a novaji lakóház, istálló és közkút, a noszvaji kerítés, a tornaszentandrási gabonás, szögligeti és mikófalvi pajta, a siroki, emődi, nagyrédei lyukpince. Ezeket idővel le is bontottuk, depóban várják a sorsukat. Emlékezetesek azok az utak, amelyek például a Dél-Dunántúl tájegység épületkiválasztásával kapcsolatosak. Péterrel jártam először a Sárközben, együtt lepődtünk meg a mi gazdagnak számító szegény nógrádi, hevesi gazdáink és a sárközi módos parasztok, például az öcsényiek gazdag portáinak különbségén, amivel az egyetemi előadások, kötelező olvasmányok után csak most szembesültünk. Még tanulságosabbak voltak az akkor Duna-Tisza-köze néven tervezett tájegység közös épületkiválasztó útjai, például a homokmégyi lakóház kiválasztása. Az ordasi, a dunapataji lakóház keresésére Csilléry Klára is velünk jött, a patajiak feléje irányuló szeretete bennünket is segített munkánkban. De Péternek köszönhető szinte valamennyi, elsősorban a Dél- és Nyugat-dunántúli tájegység szőlőhegyi építményeinek, pincéinek kiválasztása. Összefoglalóan Szőlőskert és szőlőhegyi építmények címmel írt róluk a TÉKA-ban (1979. 51-62.). Hogy csak néhányat említsek közülük, a nyúli uradalmi présszín és prés áttelepítése (TÉKA 1980), amelynek feliratával is kimerítően foglalkozott (TÉKA 1990) vagy a Bocföldéről való présház (TÉKA 1982) és Egy letenyei présházpince felmérése és áttelepítése (Ház és Ember 1985. 3. 173-182.), a szentgyörgy vári gúzsos 3. kép. Tárlatvezetés a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban