Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása
9. kép. Ládatetö belső feliratos festése Hajdúszoboszló. Ltsz. 90.67.1. Klára részére Január 15 én 1862 ben") 13 (9. kép). Nagyon ritkán a készítés helye is olvasható volt („Készült Debrecenbe 1832 dik esztendőben Augus") 14 . A feliratok rendszerint szépen rajzolt folyóírással készültek, de az évszámok között előfordul mereven megformált, a nyomtatott írást utánzó stílusú is. A ládatetők díszítményeit ecsettel rajzolták a fehér alapra. A motívumokhoz rendszerint egy színt, az esetek többségében a feketét használták, de festettek barna, sárga és kék színű kompozíciókat is. A fenti indás díszítmények mellett szép számban találtam egyszerű pöttyözéssel kitöltött hátterű ládatetőket is. Ezeknél a pöttyözést valószínűleg festékbe mártott rongylabdával alakították ki. Ezek a ládatetők a feliratokat és a díszítményeket tekintve is az egyszerűbb megoldások közé tartoznak. Néhány ládatetöre a díszítmény motívumait papírsablon segítségével festették fel. Ezeknél a ládáknál az indadísz sablonos, de néha a felirat szabadkézzel készült. Ez a kettősség a színhasználatban is megmutatkozik, például a zöld kerethez fekete évszám, vagy a fekete kerethez barna felirat tartozik. Egyes ládatetőkön több színnel felépített ornamentika figyelhető meg. Ezek néha egyedi alkotások, de előfordul, hogy két vagy három színnel (fekete-piros, piros-fekete-zöld) kialakított hagyományos munkával állunk szemben. Az általam meglátogatott gyűjteményekben tárolt ládák között sok egyszínűre festett példány található. Ezeknél szinte minden esetben megállapítható, hogy a láda eredetileg virágozott volt, de a használat során átfestették. Ennek magyarázata egyrészről az ízlésváltozásban keresendő, de a debreceni ládák esetében az átfestésben közrejátszhatott a korábbi festékek rossz minősége és gyors lepergése is. Ezt támasztja alá az a megfigyelésem, hogy sok ládánál az eredeti motívumokra később ráfestettek, megpróbálva kijavítani azok hibás részleteit. A 19. századi debreceni festett ládák elemzésénél nem kerülhetők meg bizonyos technológiai megfigyelések sem. A ládatetők esetében gyakran előfordul, hogy a kovácsoltvas pánt ráfed a díszítményekre. Ebben az esetben arra gondolhatunk, hogy a ládatetőt külön festették meg, majd kész állapotában vasalták fel és tették a ládatestre. Ennek a magyarázata az lehet, hogy az összeállítás előtt kényelmesebb volt a ládatetőt megfesteni, de arra is gondolhatunk, hogy a tető cifrázását nem az asztalosműhelyben, hanem máshol végezték. Ugyanakkor olyan ládatetők is találhatók, ahol a festés gondosan kikerüli a vasalatokat. Ebben az esetben a ládát először szerkezetileg állították össze, majd festését utólag végezték. Az eltérő technológiai sorrend magyarázata a házasságkötések rendjében is kereshető. A teljesebb datálású ládák és a hajdúszoboszlói esketési jegyzőkönyvek tanúsága szerint decemberben és januárban kötöttek házasságokat, míg az asztalos valószínűleg egész évben folyamatosan dolgozott, így a nyáron készített ládáira csak a tél közeledtével festhette fel a megrendelő adatait. A ládára vonatkozó családtörténeti adatok Az általam restaurált láda fedelének belső oldalán olvasható felirat szerint a ládát Domonkos Lídiának készítették 1853-ban. Az infravörös kamerával készült felvétel azonban egyértelműen kiderítette, hogy a fenti felirat alatt egy korábbi is volt, tehát a ládát 1853-ban csak átalakították, új tulajdonosának megfelelő adatokat festettek fedelére. Korábbi szövege a hozzá tartozó keretelésekkel együtt tisztán kivehető volt: Jeges Rebeka 1830. A két különböző név és dátum kapcsán rögtön felmerült a kérdés, vajon milyen összefüggés lehet a nevek között, mi történt a ládával, hogy 23 év elteltével új nevet festettek rá? A kérdésekre a Hajdúszoboszlói Református Egyház születési, halálozási, és házasságkötési iratai között kerestem a választ. 15 Az 1781 és 1824 között megkereszteltek adatait vizsgálva megtaláltam Jeges Rebeka nevét, aki 1814. augusztus 19-én született, apja Jeges Bálint, anyja Mónus Mária volt, keresztszülőknek Csiszár Jánost és Márton Klárát kérték fel. 16 A láda 1830ban készült, tehát ekkor Jeges Rebeka 16 éves volt. Az esketési feljegyzések listájában még ebben az évben szerepel a neve: December 15-én
