Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SÁRI ZSOLT: Egy falu a 20. századból. A 20. századi épületegyüttes lehetősége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

5. kép. Az ONCSA által kidolgozott mintalap 1941. (A népi irányzatok továbbélése a magyar építészetben 1918—1950. 79.) 19. század végi előzmények, a városi mintákat követő új, eklektikus stílus megjelenése még a hagyományok továbbélését tették lehetővé, csakúgy mint azok a típustervek, amelyek a FAICSZ-, ONCSAés OHESZ-házakat jelentik. A szocialista falu képét - a gazdaság átalakítása: iparosítás és szövetkezetesítés nyomán - a kockaházak alakították.

17 A 20. század a paraszti kultúra átalakulását, bomlását eredményezte. A hosszú huszadik század több, hosszabb-rövidebb korszakra osztható, ami a falusi építkezés, lakáskultúra és életmód bizonyos tipikus jellemzőivel, jellegzetességeivel, újításaival mutatható be, különíthető el. A 20. századi falukép jelentős épülettípusai Az új épületegyüttes lehetőségei Az építészet változásvizsgálata során olyan épületek, stílusok és típusok megjelenítése, bemutatása elodázhatatlan, amelyek a 20. századi településkép szempontjából meghatározóak. A kiegyezést követően egy erőteljes gazdasági fejlődés indult meg Magyarországon, amely alig egy évtized alatt már a falvakban is érezteti hatásait. A gazdaság fejlődése, a vagyonosodás megmutatkozik az építkezések, a lakáskultúra területén is. Ez az időszak - nevezzük a századforduló korszakának - a táji különbségek erősödésének ideje, amikor még a helyi hagyományokra épülve, a helyi mesterek munkái által válnak változatossá a lakóépületek. A vagyonosodás presztízsigények megjelenésével párosul: ekkor válnak gyakorivá, országosan is elterjedte a vakolatdíszek, az eklektikus épületdíszek a barokk, késő barokk (copf), klasszicista, romantikus stílusjegyek, a tornác. Az alaprajzban is új típusok jelentkeznek ebben az időszakban. A hagyományosan egysoros magyar parasztház típusa városi mintákat követve L alakúvá válik: az első szoba mellé újabb szobát építenek, megjelenik, a gazdagparasztság körében elterjed a tisztaszoba. Az alaprajzi változások mellett jelentősek a tetőszerkezetben is bekövetkezett átalakulások: egyre több csonkakontyos- és nyeregtető jelenik meg a falvakban, megfigyelhető a jobb minőségű, biztonságosabb cseréptető terjedése is. A korszak egyik jelentős technikai fejlődése a tüzelőberendezések, valamint a füstelvezetés terén tapasztalható. Ezekben az években terjed a mászó- és cilinderkémény, valamint ekkor épülnek a kemencék, cserépkályhák mellé a rakott takaréktüzhelyek is. A századforduló idejében már a falusi lakóházak között is megjelennek a típustervek alapján készült épületek. Olyan épületekről van itt szó, amelyek a helyi, hagyományos építészeti stílust követik, de bizonyos fokú modernizálás is jelen van. Az Alföld falvaiban ekkor terjednek a városi mintákat követő zártsoros beépítésű utcaképek. A felföldi falvakban viszont a kisfüstlyukas kontyolt tetőforma terjed, a díszes deszka oromfalak 6. kép. IMRÉNYI SZABÓ Imre: ONCSA-ház épülése, 1942 (A népi irányzatok továbbélése a magyar építészetben 1918-1950.)