Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

ZENTAI TÜNDE:A hidasi ház és telek berendezése

9. kép. A kút eredeti helyén, Ág, Dózsa Gy. u. 1. (ZENTA1 Tünde felvétele, 2000) baként, az eredeti konyhát szoba-konyha gyanánt. Julcsa nénié ezen kívül a nyári konyha és a kamra első fele, valamint a 7. helyiség, ami üresen áll. Biszak József és családja rendelkezik a hátsó szobával, a kamra belső felével és a 6. helyiséggel. Biszak Józseféknek két gyermekük született: 1954. október 18-án Erzsébet, 1959. július 8-án József. 1959. őszén, a bemutatás időpontjában tehát hatan lakják a házat, a berendezés az ismertetett megosztást és családszerkezetet tükrözi. Lakáshasználat és tárgyi világ Az épület lakóhelyiségeinek többsége földes, csak az utcai szoba padlós, az első konyha pedig kockamintás mükőlappal burkolt. Hagyományos szabadkémény és tüzelőberendezés csak a nyári konyhában funkcionál. Az első épületrészben már lepadlásolták és átalakították a korábbi szabadkéményt, a szobák konyhából fűtött tüzelőberendezéseit megszüntették. A konyha válaszfalain azonban a műemléki épület-felújítás előtt jól látszott az utcai szoba tüzelőjének a fülkés szája, és még ma is látható a konyhából a hátsó szobába átnyúló sparherd fülkéjének körvonala. 1959ben a konyhában és a második szobában már egy-egy takaréktűzhely állt a közös válaszfalhoz támaszkodva, ezeket az 1960-as évek elején lebontották. A múzeumi újraépítés során az első lakás tüzelőberendezései esetében - kivételesen - archaizáló rekonstrukcióval élünk: az épület 20. század eleji állapotához igazítva visszaállítjuk a konyha és a második szoba falán átbújtatott takaréktűzhely et, az első szobában egy Aranyosgadányból származó - táblás kályhát építünk fel. A rekonstrukció létjogosultsága a bemutatás évében megkérdőjelezhető, hogy mégis beterveztem, az a két tüzelőberendezés fontosságával indokolható. A falon átnyúló takaréktűzhely sehol sem fordul elő a múzeumban, sőt az egész országban egyetlen ismert példánya létezik - éppen Hidason -, amelynek a fölfedezése szakmai nóvum volt. E tüzelőberendezés kályha része - magas talapzatra emelt téglaházas sütő - a szobában foglal helyet, kétlapos tűzhelye pedig a konyhában, illetve a fali fülkében. Táblás kályha a tájegység egyik házában sincs, holott éppen Észak-Baranyában több jeles központban készült, Hidason is számos tárgyi és szóbeli emlékanyagával találkoztunk. Az aranyosgadányi kályha, amikor 1984-ben megvettem, még benn állt az első szobában, de már nem használták; konyhába nyíló száját függöny takarta. Hasonló, funkción kívüli állapotban mutatjuk be a hidasi házban is. A két tüzelő egyedi története és a bemutatás ideje összhangban van egymással, a családra szabott, minden más részletében életszerű berendezésbe illesztése azonban erőltetett. Bemutatásuk tudományos haszna miatt mégis érdemes vállalni ezt az ellentmondást, többek között azért is, mert így teljesebb képet tudunk nyújtani a ház korábbi állapotáról. A házban villanyvilágítás van, mennyezetről függő égőkkel, egyszerű zománcos bádog, illetve 10. kép. Disznóól áttelepítés előtt, Hidas, Vörösmarty u. 18. (ZENTAI Tünde felvétele, 2001)