Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

OZSVÁTH GABOR: Látvány, célszerűség, szimbólum? Szélmalom-helyreállítások a Dél-Alfóldön

19. kép. Mártély, Késmárky-rnalom, 1969. (Ismeretlen szerző felvétele) 21. kép. Mártély, Késmárky-malom, 2001. (A szerző felvétel) 20. kép. Mártély, a Késmárky-malom kőpadja eredeti állapotában megőrizve, 2001. (A szerző felvétele) zelője egy kis helyi malomtörténeti kiállítást alakított ki benne. Kiemelt látogatottságnak örvend (17. kép). Mártély, Késmárki-féle szélmalom és molnárház (Magánkézben; MJ-2773, VK-8471 műemlékjegyzék szám; 18. kép) Az 1854-ben épült, kétpárköves szélmalmot Kiss Sándor vásárolta meg, majd ezt követően 1913-ban már Késmárki Imre tulajdonában találjuk. A Késmárkiak messze földön híres malomácsok, nevükhöz fűződött többek között a szegvári szélmalom felújítása is. Malmuk az 1950-es évek elején még működött, vitorlája 1953-ban pusztult el, ezt követően már nem állították helyre (19. kép). Az Országos Műemléki Felügyelőség a szélmalmot 22509/1958 számú határozatával műemlék jellegű népi műemlékké, a molnárházat 7458/1974 szám alatt városképi jelentőségűvé nyilvánította. 22. kép. Szatymaz, az Enyingi-malom és molnárház felülnézetből, 2003. (KISS László, Icon Repró, Szeged légi felvétele)