Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

OZSVÁTH GABOR: Látvány, célszerűség, szimbólum? Szélmalom-helyreállítások a Dél-Alfóldön

7. kép. Fábiánsebestyén, a Cserna János-féle szélmalomban a felújításkor elhelyezett őrlőszék és kőemelő daru, 2001. (A szerző felvétele) ség józan paraszti törvényszerűségeiből. így ért­hető, hogy az eredmény a legkevésbé sem idézi az egykori Cserna-féle szélmalmot. Szintenként kövessük nyomon e „felújítást". Lisztespad A belépőt meglepi a vadonatúj, ropogós kép, ami elétárul. A padozat 8 cm széles hajópadló az egykoron használt, 25-35 cm-es padozással szem­ben. Itt található a két kopár tengelyének tartószer­kezete, valamint a lisztesládák a sipkákkal. - A vaspalló állítószerkezetét sajátos módon he­gesztett, esztergált menetorsó-szárnyasanya rendszerrel készítették el, még csak a hegesz­téskor keletkezett salakot sem távolították el; a vasak lecsapott végei érdesen, sorjásan hagy­ták; az eredetileg szokásos kovácsolt megol­dásra nem is gondoltak; a lisztesládák 1 m magas, szük faládák, ame­lyek mindenre alkalmasak, csupán a liszt mun­ka közben történő mozgatására nem; - az őrlemény lefolyására szolgáló sípókák meg­formálása és felszerelése messze meghaladta a kivitelezést végzők szakértelmét; - az esztergált szálvasak inkább holmi nyársra, mint malomkőtengelyre hasonlítanak; a malomkövek lajtolását (központosítását) ellá­tó serpenyők elhelyezése, rögzítése teljesen ka­otikus; - olyan apróságokkal, mint a garatállító szerke­zet már nem is foglalkoztak. A lisztespadon általában helyt kapó szuszékok elkerülték a „hivatalosan felkent, hozzáértő" helyreállítók figyelmét az összes többi járulékos, de a működtetésnél elengedhetetlen berendezési darabbal együtt. Kőpad Ezen a szinten található a két bokor őrlőkő. - a garatok kialakítása aránytalan; - a kisgaratok (tejkék) teljesen hiányoznak (így talán érthető, miért nem foglalkoztak a garatál­lító szerkezet, a szemrázó kialakításával sem); - a kőemelő darut hegesztett csavarral és kam­pókkal elkészítették (próbálták legalább forma­ilag utánozni az eredetit; a durva, faragatlan ki­vitelezés a mai „mester urak" szemében sajná­latosan természetes, mintha minden jóérzésű mesterember kihalt volna); így az eredmény in­kább bitófához hasonlít (7. kép); - mivel a két kopárhoz egy áthelyezhető kőeme­lő tartozik, természetesen a második kopárnál már nem tartották szükségesnek a rögzítő pon­tok kialakítását. Sebeskerékpad Ezen a szinten a sebeskerék és a kisorsók kap­csolódását biztosító, lengő gerendák rögzítő csa­varjai szintén hegesztett, esetleges ócskavasnak tűnnek; - a zsákemelő szerkezet pedig groteszk paródiája önmagának. Nagy kerékpad Talán a legsikerültebb része az újjáépítésnek, a szeleskerék esetleges forgathatóságát akadá­lyozza a nagybálvány támasztó gerendája; - a nagybál vány felső tengely végét egyszerűen pántvassal rögzítették, ilyen megoldást ereden­dően soha nem alkalmaztak; - a belső tetőfordító szerkezet orsótengelye túl rövid, ennek egészen a lisztespadig kellene ér­nie; itt a szük hely miatt nem lehet megfelelő erőt kifejteni. Vitorlák Az elhelyezett vitorlák aránytalanságuk és rossz kiképzésük miatt inkább emlékeztetnek gyerekkorom papír szélforgóira, mint szélmalom

Next

/
Thumbnails
Contents