Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván

16. kép. Fehérköből készített sírkő (HÁLA József felvétele) Megemlítjük, hogy Homoródjánosfalván a cserekövet, annak gömbölyded, nem bányászott, hanem gyűjtögetett darabjait is fel lehetett különféle célokra használni. Gombolyag flaszterkővel például az udvart vagy a pajta elejét (10. kép) kövezték ki. A patakokban, vízmosásokban összeszedett, víz által formált, különböző méretű köveket súlyként alkalmazták gémeskút gémjén, valamint (bemérve és egy-egy darab súlyát festékkel vagy véséssel rajta jelölve) túró, sajt, gyümölcs stb. mérésére szolgáló, kompona nevű mérlegen.

61 Kis különbségekkel a homoródjánosfalvi köipar is magán viselte azokat a jellemző vonásokat, amelyeket Henri H. STAHL és Romulus VULCÄNESCU művei

62 alapján a kézdipolyáni kőfaragás kapcsán MOLNÁR István említett: 17. kép. Cserekőből készített sírkő (HÁLA József felvétele) „Az egész munkafolyamatot kézi erővel végzik. A kőfaragók, ősi technológiai hagyományok alapján, a maguk tapasztalat akkumulációja nyomán kialakított eszközökkel és módszerrel termelnek. Munkaeszközeiket maguk szerkesztik, készítik és ugyanakkor egyes munkamozzanatok és eszközök terminológiáját is megalkotják. Mivel a nyersanyag helybenléte folytán a helység természeti előnyökkel rendelkezik, lakóinak egy része specializálódott annak feldolgozásában. A termékek értékesítését - jórészt - a fogyasztó egyenes felkeresésével végzik. Végül pedig minden munkát - a nyersanyag kitermelésétől kezdve, a feldolgozáson át az darusításig - ugyanazon személy, családtagjainak bevonásával munkamegosztásban végzi."

63