Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

JUHÁSZ KATALIN: A famelencétől a fürdőszobáig. Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében

12. kép. Reprezentációs (nem, vagy csak ritkán használt) mosdóállvány a szobában. Gyimesfelsőlok (Csík m.) Fotó: HEILIG Balázs, 1991. pant, hímzett törülközőt csak akkor vették elő, ha orvos, városi rokon, vagy más tiszteletre méltó látogató tartózkodott a házban. Ugyancsak ritkán, vagy egyáltalán nem használták a két világháború között épült fürdőszobákat, hanem továbbra is megmaradtak a konyhában elhelyezett lavórnál. Ennek még napjainkban is szélsőséges példái figyelhetők meg például Széken, vagy Kalotaszeg módosabb falvaiban, ahol a „parasztosan" berendezett tisztaszoba mellett modern ízlés szerint berendezett másik reprezentatív szoba (vagy szobák!), a legújabb technikai berendezésekkel felszerelt fürdőszoba és konyha áll szinte teljesen kihasználatlanul az aránytalanul túlméretezett lakóházakban, s a család továbbra is a megszokott módon a ház, vagy az udvar hátsó traktusában változatlanul meghagyott szoba-konyhában él. A polgári kultúra elemeinek utánzása a paraszti közegben tehát sajátos eredményhez vezetett. A 13. képen a mosdósarok kialakításának egy sajátos megoldását láthatjuk. Nem nehéz belátni, hogy a Kárpát-medencében található számos háztípusban milyen sokféle lehetőség adódik a komfortosabbá tétel módjára. A torjai (Csikafalva) lakóházban a lakókonyha leválasztott sarkában a vizespad és a régi tűzhely melletti zugban helyezték el a mosdóasztalkát a lavórokkal és mellette a szennyes vizes vödörrel. így 13. kép. Torjai (Csikafalva) ház berendezése 1991-ben Heilig Balázs vázlata alapján