Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
HOFEMANN TAMÁS: „Az én házam, az én váram" - Egy balhiedelemről
egyaránt) annak a feltevésnek a helyes voltát bizonygatja, hogy a nyelv, a közigazgatás és a környezeti kultúra egységet alkot még a globalizáció előestéjén is. Kivételek is erősítik a szabályt. Tudományos értekezésekben már több mint egy évszázada lehet olvasni „felnémet" („álfelnémet") vagy viking házról, esetleg olyan lakóépültekről, amelyeket az angolszász bevándorlók honosítottak meg Angliában. Azt is megírták már régen, hogy építőik a lakótornyokat több-kevesebb sikerrel utánozni szándékoztak, ha többszintes parasztházakat emeltek (Szicíliától, az ibériai Galíciáig és az Al-Duna Román Síkságáig elterjedten). Aminthogy azt is tudjuk, hogy például a lécvázas szék nemzetközi karrierje Itáliából indult el. Vagyis (a példákat nem szaporítván) csaknem konszenzus a néprajzban, hogy a kultúra nemzetközi divatáramlatok révén válik a mindennapi történelem tárgyi bizonyítékává, de ez a keret nem azonos a nyelvi és állami, kiváltképp az ideológiai fikciók közé tartozó „nép-nemzeti" képződmények kategóriáival. Persze a tétel egy reakciós ideológiai szövegkörnyezetben a mondottaknak éppen az ellenkezőjét is bizonyíthatja. A házvidékek {Hauslandschaften) jelszava két emberöltő óta mindenkor társult a Drang nach Osten ideológiai, politikatörténeti felhangjaival. Másrészt az igazság kedvéért nem lehet hallgatni arról sem, hogy ezek az „összehasonlító" vizsgálatok egy-egy jelenség értelmezésére szorítkoznak, egyelőre nem jutottak még el ahhoz, hogy következetesen érvényesítsék igényeiket, melyek révén érzékeltethetnék a mindennapi történelem egészének, a kisemberek magántörténelmének szabályait, és mindenek előtt az események nemzetköziségét. A „mindennapi élet története" stúdiumának kézikönyveit a nemzeti történelem keretei között tartják. Aki választott disciplinájáról úgy tartja, hogy az Európa nagy régióiban lejátszódott események életkörülményeket alakító hatását hivatott bemutatni, egyelőre még nem könyvelhet el sikereket a pályán. Mindazonáltal nincs is olyan szabadtéri múzeum, melynek szakértőgárdája egy-egy állam politikai határain túlnyúlva szedte volna össze a tárlat berendezési tárgyait, holott mindenki tudja, hogy ezeknek a kellékeknek egykori használata során olyan regionális szabályok érvényesültek a vén Európában, amelyeknek érvényességi köre jóval nagyobb a nemzetállamok, sőt a népek és nyelvek politikai és földrajzi határaihoz képest. A múzeumi prezentáció nyilvánvaló fogyatékosságait olvasmányokkal, filmekkel stb., vagyis múzeumpedagógiai eszközökkel igyekeznek pótolni. Már ahol, gondolnak erre, vagy erre is futja többnyire szűkösen mért ellátmányukból. Kivételek, erősítvén a szabályt! A néprajzos sem lépheti át árnyékát, ha tudományának muzeális látványosságait vitrinekben rendezi vagy valamely szabadtéri múzeumban dolgozik. 5 JEGYZETEK 1. Vö. ADAMS, 1974.; BUTLIN-DODGSHON, 1998.; CAMBRIDGE Econ. Hist. I-VI.; CHAPELOTFOSSIER, 1980.; DONÁT, 1980. 56—90.; HENSEL, 1956.; H A EN EL, 1972—1977/I-VIII.; HINZ, 1989.; HOFFMANN Tamás 1998a.; HOFFMANN TAMÁS 1998b. 5—16.; RÖSENER, 1993.; SCHLETTE, 1958.; ZELENIN, 1927. 286— 301.; ZIMMERMANN, 1992. 2. ARCHIMBAUD..d\ 1973. 53—110.; ARCHIMBAUD...d', 1981.; AYMARD—BRESCE, 1973.945— 76.; BRUCATO, 1984/I-II.; CLARK, 1955. 201—55.; FÉVRIER, 1978. 208—74.; FLACH, 1990. 124—25.; FRANCOVICH—GELICH I— PARENT!, 1980. 173—274.; MÜLLER-KARPE, 1966—1980/1-V.; PIGOTT, 1977.; PINTO, 1980. 153—72.; SMITH, 1979. 3. CHAPELOT—FOSSIER, 1980.; DONAT, 1980.; FEHRING, 1973. 1—35.; FEHRING, 1978.; F RI DR ICH — KLAPSTE — SMETÁNK ASOMMER, 1996.; HEIDINGA, 1987.; PETRIKOVITS, 1977. 86—135.; ROBERTS, 1998. 73—99.; SLICHER van BATH, 1963. 80.; STEENSBERG— OSTERGAARD Christensen, 1974. 4. ARNSTBERG, é. n.; BARABÁS Jenő—GILYÉN Nándor 1987.; BLOMKVISZT, 1956.; GISSEL—JUTIKKALA—OSTERBERG—SANDNES—TEITSON, 1981.; HENSEL, 1956. 301—74.; RAENK, 1949/1.1951/11.; RAENK, 1962. 5. SCHIER, 1966. 2.; ZIPPELIUS, 1974.; ZIPPELIUS, 1976.
