Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

FEJŐS ZOLTÁN: Az ősfoglalkozások képei. Herman Ottó és a magyar őstörténet ábrázolása

5. kép. Nécsey István: Hortobágyi vasaló. Vízfestmény, 150x320 mm, j.: Nécsey I. Néprajzi Múzeum tul. Ltsz: R 4903. Közölve: Hortobágyi pásztortanya, a szemhatáron délibáb címmel: HERMAN Ottó 1898a. 689.; 1898b. 39. alakú, szabadban álló kenyérsütő kemence képe,

32 vagy a Hortobágyon egykor gyakori fedetlen ún. vasalóé (5. kép). HERMAN Ottó a kiállítási beszámolóba írt összefoglalását önálló füzetben is kiadta. Itt a függelékben tette közzé 8 táblán a bécsi előadásához Nécsey által festett színes vízfestményeket, melyek vagy a kiállított képek másolatai (a nagykunsági pásztorkészséget mutató VII. tábla például megegyezik a szöveges rész XXIII. illusztrációjával), vagy egy-egy részletet kiemelő változatai.

33 Feltűnő, hogy az „ősfoglalkozások" kategóriája alatt HERMAN Ottó szerepeltet egyértelműen a 19. század közepére, második felére kialakult új stílusú pásztorfaragásokat is, nem csupán a magyar anyagból, hanem a felvidéki szlovák, rutén pásztoroktól (6. kép). Az esztétikai dekorativitás még a tudatosan prezentált őstörténeti párhuzamot is képes elhomályosítani. Ugyanakkor e tárgyak közlése a pásztorélet mint élő ősfoglalkozás voltát hivatott jelezni. HERMAN Ottónak az 1896-os kiállítás munkáiban (valamint a későbbiekben) másik fő képzőművész segítője Koszkol Jenő (Dorog, 1868 - Budapest, 1935) volt. Ifjú festőként került kapcsolatba HERMAN Ottóval, akinek baráti köréhez tartozott, elkísérte őt például 1901-ben egyik tanulmány útjára a borsodi barlanglakásokhoz és Mezőkövesdre,

34 s ott volt a 70. születésnapja alkalmából tartott ünnepségen is. Budapesten előbb a Vidéky-féle iparrajziskolában, majd a mintarajziskolában Greguss Jánosnál, Székely Bertalannál és Lötz Károlynál tanult három esztendeig. Innen Rómába, Velencébe, Németországba utazott. 1888-tól szerepelt kiállításokon akvarell és pasztell, táj- és városképeivel, csendéleteivel. A század elején megfordult Tuniszban és Algírban, s összesen tízszer járt Olaszországban, Velencében. 191 l-ben Aradon kollektív kiállítást rendezett. Csak kevés műve maradt fenn közgyűjteményekben, így néhány a Budapesti Történeti Múzeumban és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van.

35 Az utóbbiban olyan képek is találhatók, amelyeket HERMAN Ottó felkérésére készített a millenáris kiállításhoz (7-8. kép), illetve később a múzeum saját ősfoglalkozási bemutatójához. Négy képét a Néprajzi Múzeum őrzi; ebből kettő vág a témába (9-10. kép). A képek minden bizonnyal az 1896-os kiállítás anyagából kerültek a gyűjteménybe. A kiállítási katalógusban feltüntetett és a jelentésben közölt képek között még legalább kettőnek Koszkol Jenő az alkotója, hasonlóan a kiállítás „őshalászati pavilon"-ját kívülről mutató ábrához.

36 Két színes litografált Koszkol műlap illusztrálja HERMAN Ottó 1899-ben megjelent A magyar ősfoglalkozások köréből című nagyobb tanulmányát is. Ezek eredetijét egyelőre nem sikerült megtalálni. Koszkol Jenő az ősfoglalkozások témájában fő műveit HERMAN Ottó tervei alapján az 1900as párizsi világkiállításra festette, melyek Izabella főhercegnőnek olyannyira megtetszettek, hogy a szerzővel másolatot készíttetett róluk. A Párizsba kivitt képekkel akarta később HERMAN ter-