Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

FEJŐS ZOLTÁN: Az ősfoglalkozások képei. Herman Ottó és a magyar őstörténet ábrázolása

Fejős Zoltán AZ ŐSFOGLALKOZÁSOK KEPEI Herman Ottó és a magyar őstörténet ábrázolása Hogyan néztek ki elődeink? Milyen volt az őskorban élő ember? Milyenek lehettek a honfoglaló magyarok? Hiába szeretnénk tudni, csak közvetett ábrázolások maradtak fenn ezekből a korszakokból. A köztudatban jobbára az elmúlt mintegy két évszázadban megformálódott képi sztereotípiák élnek, melyek eredetét, elterjedését tanulságos megvizsgálni. A múlt tudományos rekonstrukcióját, értelmezését kísérő képeket legegyszerűbben a szakmunkák illusztrációs kérdésének tekinthetjük. Ennek nehézsége abban áll, hogy a szerzők a szöveget értelmező képekhez rendelkeznek-e korabeli forrásokkal, vagy a múltat csak a művészi fantáziára hagyatkozva idézik meg. A témának szentelt úttörő tanulmányában VAYER Lajos a pozitivista magyar történeti munkák illusztrációit hamis szemléletességnek nevezi.

2 Kiküszöbölésére a hiteles, a vizsgált történeti tényekkel egykorú képi forrásokat feldolgozó történeti ikonológia programját ajánlja. A múlt képi megjelenítését azonban tágabban úgy is felfoghatjuk, mint a tudományos elképzelésekkel és reprezentációkkal párhuzamos tevékenység produktumát, az illusztrátorok munkáját, pedig mint a múlt megalkotásának sajátos eljárásmódját. A szöveg és kép egysége megerősíti a múltról vagy az idegen kultúrákról megformált tudást, s ez elősegíti az ily módon egymást kiegészítő, egymást szolgáló reprezentációk elterjedését. Régészeti eredmények és a vizuális ábrázolás, a képzelet viszonyáról már több tanulságos vizsgálat született. Legutóbb Judith C. BERMAN a paleolitikum ábrázolásai kapcsán több figyelemre méltó észrevételt fogalmazott meg. így megállapította, hogy az ősembernek - a „barlangi emberinek - a 19. század második felétől elterjedt ábrázolása független a tényektől, mert olyan sajátos képi konstrukciót jelent, amely mintegy háromszáz éven át változatlanul ismétlődött.

3 Egy másik, a 19. századi tankönyvek illusztrációit feldolgozó szerző szerint az ősembert képileg és vízióként hamarabb feltalálták, mint ahogy valóságos nyomait felfedezték.

4 Az őstörténeti ábrázolások ugyanakkor az oktatásnak, a tudománynépszerűsítésnek és a populáris tömegközlési formáknak köszönhetően nagymértékben elterjedtek, és az emberek múltról alkotott tudásának, fantáziáinak fontos, konstitutív alkotórészét képezik. A képek alkalmasabbak is arra, hogy a közfelfogásban meggyökeresedjenek, mint a hosszas tudományos fejtegetések tételei. Az etnográfiai érdeklődés kibontakozása Magyarországon épp úgy, mint Európa-szerte nem kizárólag a lassanként szaktudománnyá fejlődő kutatásokból állt. A ma „néprajzinak" minősülő tények megismerése a 19. század második felében egyaránt végbemehetett tudományos, irodalmi, képzőművészeti keretek között. „A nemzeti identitás műhelyében barkácsol - fogalmaz Konrád KÖSTLIN - valamennyi humán tudomány, a zenetudomány ugyanúgy, mint a művészettörténet, irodalom- és nyelvtudomány. Valamennyien etnikai kérdésekkel foglalkoznak, amelyeket esztétikai kategóriákon keresztül közvetítenek."

5 A képi ábrázolás jelentős szerepet játszott az etnikumot azonosító-meghatározó etnográfiai jegyek kimunkálásában és e jegyek esztétizálásában. A nép sajátosságainak képzőművészeti ábrázolása mellett a néprajzkutatók maguk is törekedtek arra, hogy rajzokon, majd fényképeken örökítsék meg a látottakat. Ebből a szempontból HERMAN Ottó nem csak a magyar nép tárgyi világának első és nagyhatású tanulmányozója - ahogy mondani szokás a magyar „tárgyi néprajz megalkotója" volt, hanem a nép jelentős rajzolójának is bizonyult. Műveit részben saját rajzai illusztrálják, s bőséggel maradtak fenn természettudományi és néprajzi tárgyú grafikái.

6 Első és legnagyobb hatású könyvét szinte teljesen maga illusztrálta. A magyar halászat eredetét 300 szöveg közötti ábra, valamint rajzai alapján készült műlapok díszítik, összesen 12. A mű ezen kívül kilenc kőnyomata táblát is tartalmaz. „A halászélet tájrajzi elemekkel kevert táblái"-nál JANKÓ János, az ismert humorista, karikaturista - a néprajzkutató JANKÓ János édesapja - volt HERMAN segít-