Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története
te.; CS. SEBESTYÉN Károly 1944. Krassó-Szörény vármegye parasztháza. 20. PAPP László: Ásatások a 16.században elpusztult Kecskemét-vidéki faluk helyén. = Néprajzi Értesítő XXIII. (1931) 137-152.; CSALOGOVITS József: Tolna megye múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Etc község helyén. = Néprajzi Értesítő XXIX. (1937) 321-323. 21. CS.SEBESTYÉN Károly: A székely ház eredete. = Néprajzi Értesítő XXXIII. (1941) 61. 22. A háztípusok kutatásának újabb eredményeit a későbbiekben tárgyaljuk. 23. GUNDA Béla 1954b. 24. CZAKÓ Elemér (szerk.): A magyarság néprajza. IIV. (Budapest 1933 1937.). A mű ötlete VISKI Károlytól származik, és lényegében ő végezte el a szerkesztői munkát is. 25. TÓTH Kálmán 1978. 26. A Magyar Ház Barátainak gondozásában megjelent négy kötet: TÓTH Kálmán: A Balaton vidék népének építészete. (Budapest 1936.); PADÁNYI GULYÁS Jenő: A Fertő vidék népének építészete. (Budapest 1937.); KISS Tibor: A Szigetvidék és az Ormányság népének építészete. (Budapest 1943.); M1SKOLCZY László-VARGHA László: A Nagykunság vidék népének építészete. (Budapest 1943.) 27. Kivételt képez a „Nagykunság vidék népének építészete", valamint a fentiektől nagyrészt függetlenül kutató TÓTH János, aki például Perint utcaképének esztétikai vizsgálatánál történeti adatokat is felhasznált (TÓTH János: Egy szép falu építéstörténete. = Vasi Szemle VI. 1939. 275-293.), továbbá a nyugatmagyarországi tetőszerkezeteket és különösen a kötőgerenda nélküli pajtákat vizsgálta (TÓTH János: A magyar falu építőművészete. Szombathely, 1945.). Ez utóbbi egyben az első, építész szerzőtől származó összefoglalása a népi építészetnek. 28. BIERBAUER Virgil 1937. 29. E korszak felfogásának jellemzésére VISKI Károly sorait idézhetjük „A magyarság néprajza" előszavából: „...a néprajz...részben történeti módszerű tudomány s célját tekintve legközelebb áll a művelődéstörténethez...A különbség az, hogy a néprajzot a folyamatnak minden népre vonatkozólag csak a kezdete, a hagyományosan népi, mondhatni közös-általános része érdekli." 30. VARGHA László 1940. 31. VARGHA László működésének eddigi legrészletesebb ismertetése: FILEP Antal 1985. 32. VARGHA László széles látókörére és vezetői alkalmasságára egyaránt jellemző K. CSILLÉRY Klára két szóbeli közlése (amelyért ez úton is köszönetet mondok): 1. Amikor Vargha László őreá, a képzőművészeti főiskolát végzett, még semmihez sem értő, kezdő gyakornokra bízta a múzeum éppen gazdátlan bútorgyűjteményének gondozását, azzal indította útjára, hogy figyeljen a bútorok szerkezetére (addig inkább csak a stílust, a díszítéseket vizsgálták). Egy ilyen lényegre utaló megjegyzés indított el egy eredményekben gazdag, sikeres kutatói pályát. 2. Ugyancsak CSILLÉRY Klárától tudtam meg, hogy VARGHA László tervbe vette a régi újságokban, folyóiratokban fellelhető, népi építészeti utalásokat tartalmazó repertórium készítését, amely sajnos a múzeum éléről történt menesztése miatt máig sem valósult meg. 33. Csak sejtem, de bizonyítani sajnos nem tudom, hogy a népi építészet emlékeinek megőrzése szempontjából alapvető jelentőségű 1949. évi 13.sz. törvényerejű rendelet megalkotásában, amely bevezette a népi műemlék fogalmát, VARGHA Lászlónak kiemelkedő szerepe volt. Érdemes itt a rendelet 17.§. (1) bekezdésének lényegét szó szerint idézni: „...műemlék a földben vagy a told felszínén levő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségére tekintettel a művelődésügyi miniszter műemlékké nyilvánít..." (kiemelés tőlem) 34. VARGHA László 1954., de a kérdéssel a későbbiekben is számos alkalommal foglalkozott. A történeti stílusok hatását tárgyaló publikációi közül talán a legjelentősebb, elvi összefoglalást nyújtó tanulmánya: A magyar népi műemlékek építészettörténeti vonatkozásai. = Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1959. 596-584. 35. Magyarország Műemléki Topográfiája III. DERCSÉNYI Dezső (szerk.): Nógrád megye műemlékei. Budapest 1954. A műemléki topográfiák és a népi építészet kutatásának kapcsolatáról ld. GILYÉN Nándor 1997. 36. VARGHA László kidéi - Borsa-völgyi - anyagának részletes ismertetése a Ház és Ember 11. (1997) számában jelent meg. 37. Az addig elkészült, nagy értékű kéziratos kötetek az egyes épületekről szóló történeti és műszaki leírásokkal, felmérési rajzokkal - VARGHA László egyéb hagyatékával együtt, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum elkülönített Magyar Népi Építészeti Gyűjteményében találhatók. Az elkészült anyag elsősorban VARGHA László Balaton-felvidéki, Boldva-völgyi és Borsa-völgyi kutatásait tartalmazza. 38. Az első nagyobb terjedelmű ilyen munka: BARABÁS Jenő: Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században. = Ethnographia LXV 466-483. 39. A régészeti irodalom felsorolása itt nem lehet célunk, ezért csak a jelentősebb faluásatásokat végző régészek nevét sorolom fel, a teljesség igénye nélkül: Bálint Alajos, Bóna István, Éri István, Fodor István, Horváth Béla, Kovalovszky Júlia, Méri István, Parádi Nándor, a hetvenes évektől Fodor István, Holl Imre, Pálóczi-Horváth András, a nyolcvanas évektől Mesterházy Károly, Michnai András. 40. VAJKAI Aurél 1948.; GUNDA Béla 1954a., 1954b. 4Í.TÓTH János 1972. 42. A gyűjtött anyag képezi a műemléki hatóság népi építészeti archívumának alapját, de másolata megtalálható a Néprajzi Múzeum kézirattárában is. 43. Csak néhány példát említve: Magyar Építőművészet III. (1954)/7-9., Magyar Építőipar IV. (1955)/8., a későbbi években a Magyar Építőipar
