Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története

JEGYZETEK 1. GILYEN Nándor 1994. 2. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987.; DÁM László 1992.; ISTVÁNFI Gyula 1997.; FÜZES Endre-KISBÁN Eszter 1997. 3. Tanulmányomban - éppen az anyag bősége miatt nincs lehetőségem a népi építészet irodalmát, akárcsak a legjelentősebb műveket is, felsorolni, mivel ez teljesen kimerítené a rendelkezésemre álló terjedelmet. A bibliográfia ezért csak a kutatástörténet szempontjából (általam) jelentősnek ítélt és a leglényegesebb, népi építészeti ismereteinket összefoglaló műveket tartalmazza. A felhasznált és a véleményem szerint tudománytörténeti szempontból mindenképpen megemlítendő egyéb irodalmat csak a jegyzetekben említem, ami nemcsak a terjedelem miatt szükségszerű, de a bibliográfia áttekinthetőségét is szolgálja. A népi építészet irodalmának hallatlan bőségéről tanúskodik FÜZES Endre-KISBÁN Eszter 1997., amely a népi építészet fejezetének - korántsem teljes - bibliográfiájában mintegy 700 tételt sorol fel! Elsősorban a terjedelem korlátai indokolják azt is, hogy tanulmányomban kizárólag az építészet témakörét tárgyalom, és nem foglalkozom a vele szorosan összefüggő településekkel és lakáskultúrával. 4. A népi építészetnek számtalan korábbi forrása van, amelyeket négy csoportba oszthatunk: 1. Régi iratok, például törvények, rendeletek, periratok, vagyonleltárak, különböző célú összeírások, szépirodalmi művek stb. Ezekben az adatok - éppen a népi építészeti kutatástól eltérő céljuk következtében - esetlegesen, sokszor összefüggés nélkül fordulnak elő, viszont néha olyan részleteket tartalmaznak, amelyek a néprajztudomány számára nagyon értékesek. E források száma hazánk mostoha történelme ellenére tekintélyes, közlésüket, feldolgozásukat a magyar néprajztudomány az utóbbi évtizedekben fontos feladatának tekinti. 2. Földrajzi, esetleg történelmi művek, útleírások, amelyek természetüknél fogva gyakran tartalmaznak többé-kevésbé tudatos néprajzi, és ezen belül népi építészeti megfigyeléseket, jellegüknél fogva azonban az építkezés részletkérdéseivel ritkán foglalkoznak. A 18. században már egyre több a tudományos igényű földrajzi ismertetés is. 3. Néprajzi leírások, amelyek hazánkban - BEL Mátyás 18. századi értékes munkásságát nem számítva - csak a 19. század elejétől ismeretesek. Nagy részük röviden szól a lakóházakról is, de a részletekről a legritkább esetben tudósít (például csupán megállapítja, hogy a házakat fából építik). Értékük viszont, hogy már tudatos megfigyelések eredményét közlik, így az előbbieknél megbízhatóbbak.; GILYÉN Nándor 1994. 2. jegyzet.; 4. Képi ábrázolások (festmények, rajzok, metszetek stb.), amelyek hazánkban sajnos, különösen a 19. század előtti korból, meglehetősen ritkák. 5. PAPAI Károly 1893. Érdekes, hogy valószínűleg ugyanebben az évben jelent meg az első népi építészeti forrásközlés is az Építészeti Szemlében. Szerzője NONQUIS álnevet használ, amely mögött HERRMANN Antalt sejthetjük. Tárgya a sepsiszentgyörgyi városi magisztrátus 1815. évi felterjesztése az erdélyi Guberniumhoz a fahiány okozta gondokról. (GILYÉN Nándor 1994.) 6. HERMAN Ottó: Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. Budapest 1898.; A magyar ősfoglalkozások köréből. Budapest 1899. 7. GILYÉN Nándor 1994.; Újabban HÁLA József írt részletes összefoglalást népi építészeti munkásságáról (HERRMANN Antal és a népi építészet. In: Ház és Ember 14. [2001.] 189-203.) 8. Magyar Néprajzi Lexikon 4.: Néprajz az egyetemeken (KÓSA László). 9. JANKÓ János: Kalotaszeg magyar népe. (Budapest 1892.), Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe. (Budapest 1893.), A Balaton melléki lakosság néprajza. (Budapest 1902.). 10. JANKÓ János 1897. Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja. ILA korabeli kutatókat elsősorban az eredet kérdése foglalkoztatta, de a millenniumi falu mégis a 19. század végének népi építészetét mutatta be, nyilvánvalóan azért, hogy a magyar falu fejlettségét reprezentálja a látogatók előtt. 12. Megfigyelhető, hogy a tárgyi ismeretek gyarapodása a tudományos vitákat színvonalasabbá és kevésbé szubjektívvé teszi. Ezt látjuk például már a 20. század húszas-harmincas éveiben is, BATKY Zsigmond és Cs. SEBESTYÉN Károly, gyakori vitáiban, ahol már inkább érvek, mint puszta elképzelések csaptak össze. 13. E témával kapcsolatban részletes felvilágosítást ad BEREY Katalin 1978. 14. HUSZKA József 1885. Magyar díszítő styl. 15. KERTÉSZ K. Róbert - SVÁB Gyula: A magyar parasztház. 1-3. (Budapest é. n.) műegyetemi építesz hallgatók első világháború előtt készült felméréseit tartalmazza. Később jelent meg, de lényegében ugyanehhez a vonulathoz tartozik FOERK Ernő: A budapesti Magyar Királyi Felsőépítőipariskola 1918-25. évi szünidei felvételei, VII. (Budapest 1927.) c. kiadványa. Ezeket a néprajzosok nem sokra értékelték, de maga az a tény, hogy az építészek „felfedezték" a népi építészetet, és ennek köszönhetően sok értékes épületet többé-kevésbé szakszerűen dokumentáltak, tudományágunk fejlődése szempontjából jelentős eredmény. 16. MALONYAY Dezső I-V. 1907-1922. 17. Publikálási lehetőség is alig volt, mivel a Néprajzi Értesítő 1916 és 1926 között nem jelent meg, az Ethnographia pedig elsősorban folklorisztikai irányultságú volt. 18. BÁTKY Zsigmond 1930. 19. CS. SEBESTYÉN Károly 1941. A székely ház erede-