Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Közönségfogadás, közönségszolgálat iy Az elkövetkezendő időszak kiemelkedő feladatának tekintem a múzeum és a közönség kapcsolatának erősítését, szolgáltatásaink szélesítését és színvonalának emelését. ... Ebben a tekintetben fontos a magunk számára is tudatosítanunk, hogy a múzeum kiállításai — sajátosságai következtében - hatalmas információs halmazt hordoznak, amelyek differenciált átadása az évi kétszázezres látogató tömegnek alapvető kötelességünk. Ezért ... ki kell alakítanunk, illetve tovább kell fejlesztenünk az ismeretátadás, a múltidézés olyan módszereit, melyekkel a különböző korú és felkészültségű látogató egyformán tudást, ismeretet fejlesztő élményt kap, és érzékeli őseink egykori életmódját, munkáját és örömeit" - olvashatjuk a „Koncepciódban. FÜZES Endre főigazgatói tevékenységének idejére esik a rendszerváltás nemcsak politikai, de szakmai közönségfogadási értelemben is. Statisztikáink szerint 1989-90-ben - köszönhetően a keleteurópai (szovjet, lengyel, NDK-s) szervezett turizmusnak - a látogatószám elérte a hét hónap alatt a kettőszázötvenezres számot. Mindez gyakorlatilag két tájegység alig tizenöt portája által kínált látnivalóval volt elérhető. A „vasfüggöny" leomlása viszont anulálta a kelet-európai turizmust, a rendszerváltást követő elszegényedés visszavetette a magyar látogatószámot is. 1992re, tehát a „Koncepció" születésének idejére ki kellett dolgozni egy olyan módszert, amellyel a látogatószám újra növelhetővé vált. A látogatószám növelés primer oka természetesen a pénzbevételek növelése volt, hiszen a gazdasági recesszió következtében folyamatosan csökkent az állami támogatás, és a fejlesztéseket csak önerőből végezhettük el. De volt ennek a szándéknak egy olyan vetülete is, mely kifejezetten a rendszerváltást követő demokratizálódási folyamat jellegéből fakadt. Arról van szó ugyanis, hogy a demokratikus viszonyoknak köszönhetően a fenntartó és rajta keresztül az általa működtetett intézmények felelősséggel és elszámolással tartoznak az adófizető állampolgárok felé. Meg kellettjelennünk tehát valóságosan és átvitt értelemben is a kulturális szolgáltatások piacán, s be kellett bizonyítanunk életképességünket. FÜZES Endre sok európai szabadtéri múzeumot megismerve, és példájukon felbátorodva 199l-l992-ben meghirdette a „nyitott múzeum" koncepcióját. Ennek lényege az, hogy a tudományos alapokon és eredményeken nyugvó ki8. kép. Az utolsó hivatalban töltött karácsonyi ünnepség a mándi református templomban, 1995. december 17. állításokon túl, a múzeum mind szélesebb néprétegek számára legyen elérhető, megismerhető, használható. Ehhez fel kell használni a tudományos ismeretterjesztés és ismeretátadás legkorszerűbb módszereit és eszközeit, a látogatókat információkkal, iránymutatásokkal, táblákkal és kiadványokkal kell segíteni. Alapkövetelmény az interaktivitás, a közönség bevonása a programokba, a jó értelemben vett kulturális szórakoztatás. A látogató magáénak kell, hogy érezze a múzeumot, érzékelnie kell, hogy az intézményben szinte minden őérte történik. A szigorúan vett múzeumi infrastruktúra fejlesztése mellett kiemelt figyelmet kell fordítani parkok, pihenők, éttermek, játszóterek, boltok, parkolók, WC-k stb. kiépítésére is. Korszerű többnyelvű katalógusok, térképek és kiállításvezetők, információs táblák, szórólapok és meghívók kell, hogy szolgálják az ide érkezőt. Meggyőződésem, hogy FÜZES Endre e Magyarországon korainak számító kezdeményezése vetette meg az alapját a Szabadtéri Néprajzi Múzeum utóbbi évtizedben megfigyelhető látványos fejlődésének. Ez a munka azonban nem volt egyszerű, és bizony beletelt majd fél évtizedbe, mire az eredmények mutatták magukat. Először is felfejlesztette, és a hagyományos szakmai osztályok rangjára emelte a Közönségszolgálati-közművelődési osztályt. A korábbi esetleges indíttatású program kavalkád helyett kidolgoztatta a múzeum alapcélkitűzéseire alapozott bemutatós rendszert. Csak olyan tevékenységek, kézműves és folklór produkciók kerülhettek be, melyek szervesen kapcsolódtak a kiállításokhoz. Folyamatosan kialakultak a közönségtájékoztatás és a pro-
