Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Munkásház és lakás (1870-1920)

publicitást kapott. Nálunk is tudtak a németországi munkáslakás-építés elveiről és eredményeiről, a 19. század derekán Bécsben létesült munkáskolóniákról.

44 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. főmérnöke, a későbbi bányaigazgató, Gerber Frigyes angliai tanulmányútja után ( 1897—98-ban) határozta el, hogy a „hosszú házak", „munkáslaktanyák" helyett elkülönített 2—4 családos házakat fog építtetni. Ideálisnak a földszintes, kertes, egycsaládos lakóházat tartotta, melyhez — ha még oly kicsiny is — kert és udvar tartozik 45 Ennek a szemléletváltásnak, a külföldi példák hatásának is köszönhető, hogy a 20. század elején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Rimamurányi Rt. bánya- és ipartelepein lakhatóbb, komfortosabb, polgárosultabb munkáslakótelepeket kezdtek építeni. Szemléletes példa rá a Rimamurányi Rt. által 1904-1906 között Ózdon létesített Újtelep, ahol 124 család kapott elhelyezést. Tervezésénél arra törekedtek, hogy „minden család egymástól tökéletesen elszigetelve élhessen." A telepet a hosszanti főútba torkolló öt keresztirányú utca tagolja. A kolónia főtengelye mentén elhelyezett kétcsaládos házakra merőlegesen állnak a keresztutcákra néző, „hátrahúzott" négycsaládos épületek. A házak között tágas, egybefüggő kertek keletkeztek, melyekbe a gyári kertészet telepített gyümölcsfákat. Négyfajta lakást építettek: 18 négycsaládos munkás-lakóházat, 8 kétcsaládos főmesteri és 2 kétcsaládos tisztviselői házat. Ezekben a munkáslakások is kétszobásak, a tisztviselői házakban pedig megjelent a tetőtérbeépítés. Az épületek alapja kő, falazata tégla, tetőfedése bádoglemez, padozata cementlap és hajópadló. Három kerekes kútnál és az utcakereszteződéseknél elhelyezett vízcsapoknál lehetett vizet nyerni. A vállalat az Új kolóniától elkülönítve építette meg az ott lakók 60 ólas sertéstelepét, hogy szakítson a korábbi telepek egészségtelen építésmódjával.

46 A gömöri ércbányászok, a borsodi, nógrádi szénbányászok és gyári munkások telepeit a térhasználaton, a típusterveken kívül bizonyos építőanyagok használata is szembetűnően jellemezte. Kezdetben a házfalak építésében szerepet kapott a fa és a vályog is, de az 1880-as években már a tégla dominált. Ezt az építőanyagot eleinte távolról hozatták. A Salgótarján Kőszénbánya Rt. például 1879-ben a rákosi téglaégetőből (Gömör m.) szerezte be, 1888-ban Fazekas-Zsaluzsányból (Gömör m.) rendelte. A társulati téglaégető megszakításokkal az 1860-as évek végétől üzemelt, de a saját gyártású tégla főként a kolóniák járdáinak kiépítésére, javítására volt alkalmas.

47 A Rimamurányi Rt. gömöri és borsodi telepcin szintén főként gömöri téglaégetők termékeit használták. Később a kohósalak feldolgozására épült salaktéglagyár és a kohászati célokat szolgáló samott-téglagyár termékei Ózdon és környékén újabb falazóanyágként szolgáltak.

48 Jellegzetes tetőfedő anyag volt a nógrádi, borsodi kolóniákon az 1870-80-as években az észak-gömöri térségből származó fazsindely. Az 1870-es évek végén terjedt el a kátránypapír, amit közvetlenül Németországból vagy bécsi közvetítőktől szereztek be. Melléképületek tetőfedő anyagaként akkor is kedvelt maradt, amikor a háztetőkön már felváltotta a bádoglemez és a cserépzsindely. Hullámos bádoglemezt a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. 1889-ben már a nógrádi bányatelepekre is szállított, Borsodnádasdon és Ózdon, a lemezhengermű közelében még előbb megjelent. A tetőcserép Fazekas-Zsaluzsányból (Gömör m.) 1880-tól kezdve érkezett a Salgótarján vidéki bányatelepekre.

49 Akkoriban a vidék falvaiban még kizárólagosnak mondható a zsúpfedél. A szaporodó gyári és bányászkolóniák, illetve a környező falvak között az 1880-1920 közötti periódusban látképileg is igen éles kontraszt mutatkozott. Az elkülönülést sok helyen a kolóniák rendtartása is erősítette. Ózdon az 1900-as évek első felében a gyári lakótelepek bejáratát sorompó zárta le a külső forgalom elől. A rendre az e célra felvett lakásmester felügyelt. Előírás szerint a térmester vagy lakásmester ügyel „a rend, a tisztaság és közrend fenntartására, a folyó javításokat végezteti, egyébként pedig minden fontosabb dologról a gyári hivatal)'önöknek jelentést tesz. " A kerítéssel védett gyári lakótelepekről a munkások nem mehettek ki vásárlási céllal. A be- és kijárás csak a telepgondnok által kiállított paszturtával (járatlevéllel) volt lehetséges.

50 Hasonló rendtartása, térfelügyelője, gondnoka és több házfelügyelője volt a budapesti MÁVAG kolóniának, akik a rendre vigyáztak. A nagyobb telepek zártsága, kerítettsége, kapukkal ellátása szintén megszokott volt. Éjszakára a MÁVAG lakótelepének hét kapuját is bezárták.

51 A Rimamurányi Rt. telepein az 1900-1940 közötti években a munkások lakbért nem fizettek, s a tüzelőhöz is kedvezményesen jutottak hozzá. Fizetésükből vont le a vállalat 2-4%-ot lakbér, kert- és földbérlet címen, illetve a telepek takarításáért, a vezetékes ivóvízért, s a kőszén