Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KISBÁN ESZTER: A takaréktűzhely bevezetése: egy innovációs folyamat vizsgálatához

A táplálkozástörténet szempontjából engem elsősorban a döntő változás, a nyílt tüzelésről a zártra való áttérés időrendje foglalkoztat, nem kevésbé a velejáró új sütőhelyek. Mindebben nem anynyira az első kipróbáló kísérletek, sokkal inkább a nyomukban kibontakozó szélesebb körű váltás vissza nem forduló tendenciájának kirajzolódása, bármely társadalmi tömbben. KOMÁRY-t úgy olvasom, hogy a fordulóként megjelölt generációban már eldőlt irányt jelző alkalmazásról van szó. A legelső, kivételes, a csupán a hazai korabeli belső viszonyokból még megítélhetetlen kimenetelű próbálkozások a csere hazai innovációs folyamatában valamivel korábban, így legkésőbben is 1830 előtt történhettek. Szembesítés Érdemes végül röviden áttekintenünk, hogyan szembesül a négygenerációs emlékezet a kemény adatok tükrében kialakuló időrendi és társadalmi képpel. Utóbbihoz kiváló vezérfonal SABJÁN Tibor összefoglalása, a takaréktűzhelynek a hazai parasztságnál való meghonosodása ürügyén. A szembesítésből kizárom az Erdély-Partium régiót, melynek különutas problémáira itt azért sem szükséges kitérnem, mert a térségről KOMÁRY Erzsébet nem nyilatkozott, múltját ugyanis nem ismerte. A parasztháztartások látókörébe került, mezővárosi-falusi épületekben, de nem parasztháztartásban állt takaréktűzhelyeket szükségesnek látom egyelőre mindenütt különválasztani a paraszti használattól, mely törekvés sokszor persze teljesíthetetlen. A máris meggyőzően takaréktűzhelyként azonosítható darabok hazai emlékanyaga SABJÁN Tibor adatsorában az 1830-as évtizedben kezdődik, egyetlen vasmű készítményével, rendeléseivel (Munkács). Az 1840-es évekből egyelőre sem tárgyként, sem berendezésként nincsenek a takaréktűzhely használatáról meghatározott épülethez kapcsolódó adatok. Ebből az évtizedből való viszont a „sparhelt" elnevezés első ismert használata már kétségtelenül honosított szóként, magyar szövegből (sparherthez hozott vastáhlák, TESZ). Jelentősen bővül a kör az 1850-es évtizedben, éspedig mind gyártásról (sokfelé), mind felépült, használatba vett darabokról szóló egykorú feljegyzésekkel, mind a magyar nyelvfejlődés tükrében („takaréktűzhely", „befalazott takaréktűzhely", „hordozható vas takaréktűzhely" kifejezések gyakorivá váló használata). Az évtized második felében a Vasárnapi Újságban már (és még!) időszerű a költséges háztartási újítás divatját követő és értelmén élcelődő hírlapi tárca. A szöveget SABJÁN tárta fel és közölte újra. A hírlapi szerző „derék iparosok" kezéből kikerült, „Pestről vagy más városból" hozatható, kész (tehát mozgatható vas takaréktűzhelyről) szól, ami egyelőre drága, elsődleges használata mellett egyben áhított „konyhai díszbútor" is vidéken. Ellentétpárba olvasatomban nem a falazott takaréktűzhellyel, hanem lecserélésre kerülő nyílt lángú tűzhelyekkel állítja. Aki hozatja, „gazdaasszony", „tensasszony" (tehát ('Tekintetes Aszszony!'), aki sokszor csalódhat új főző-sütő berendezésében, s akinek az alkalmazott „szakácsnej a" is könnyen kívánja pokolra a készítő mestert.

19 Az innováció korai társadalmi hálójának feltárása, minthogy elsősorban a néprajznak köszönhető, legjobban áll a parasztság látókörébe eső épületekre, intézményekre és otthonokra, a feléjük majd közvetítő társadalmi rétegekre, mezővárosokra és falvakra nézve. A Festetics-uradalom 18-19. századi gazdasági iratainak levéltári átvizsgálását jelentő SABJÁN Tibor Keszthelyen és Keszthely környékén az 1850-es évtizedtől kezdve találkozott takaréktűzhelyekkel. Haszonbérbe adott és más uradalmi tulajdonú ingatlanok épületleírásaiban érhetők tetten, bérbeadáskor, nem feltétlenül az építéskor. A takaréktűzhellyel ellátott épületek közt közcélú szolgáltatásra használt ingatlan és lakás egyaránt előfordult. Időrendben első egy Keszthely mezővárosában álló, emeletes, táncteremmel is rendelkező vendégfogadó, a konyhában takaréktűzhellyel. Rövidesen a városban álló kocsma épületleírásában is szerepelt falazott takaréktűzhely. A városban egy másik vendégfogadóban még éppen nem. Az évtized legvégén került először (falazott) takaréktűzhely Hévízen a tekintélyes fürdő- és kocsmaépület konyhájába. Az évtized folyamán kimutatható takaréktűzhelyes konyha Keszthely főutcáján álló, uradalmi tulajdonú lakóházban. SABJÁN összegzése szerint az 1860-as évektől azután „a keszthelyi középületek és uradalmi tulajdonú lakóházak a legtöbb esetben már takaréktűzhellyel vannak felszerelve", köztük lakóházban előfordul nem falazott, hanem hordozható, az uradalom tulajdonát képező darab is. A környékbeli falusi övezetben az 1860-as évtizedben uradalmi kocsmaépület, a következő évtized elején malomépület konyhájában talált először takaréktűzhelyt (Gyenes[diás] 1867, illetve Örzsekút 1871).

20