Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Cseri Miklós FÜZES ENDRE ÉS A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM Életrajz FÜZES Endre 1932. április 27-én született a Tolna megyei Döbröközön, négygyermekes, MÁV tisztviselőcsaládban. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után, 1951-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem sza­kán kezdte egyetemi tanulmányait, melyet a bu­dapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fe­jezett be 1956-ban, néprajzos, muzeológus diplo­mát szerezve. 1955-1963 között a pécsi Janus Pannonius Múzeumban dolgozott, néprajzos muzeológus­ként, majd csoportvezető beosztásban. Itt első­sorban a népi építészet és a népművészet terüle­tén folytatott kutatásokat, mely témakörökből je­lentős tanulmányai is megjelentek. 1963-ban ké­szítette el és védte meg egyetemi doktori disszer­tációját: Gabonatároló építmények a Kárpát-me­dencében címmel, mely összegzés magyar és né­met nyelven is megjelent. 1964-1980-ig a Művelődésügyi, majd a Kul­turális Minisztérium Múzeumi Főosztályán dol­gozott főelőadói, majd csoportvezetői beosztás­ban. Itt elsősorban a múzeumok gyűjtemény fej­lesztési és tudományos feladatainak szervezésé­vel, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalapításával, és az új intézmény útjára bocsá­tásával, kifejlesztésével foglalkozott. Ez idő alatt sem szakadt el szülőföldjétől, s 1970-74 között a Baranya megyei Tanács felkérésére elkészítette a hagyományos népi építészet Baranya megyei kataszterét. Az 1966-69 időszakban hároméves, TALASI István professzornál teljesített aspiran­túra után, kandidátusi értekezését készítette el. Ennek keretében több évi kutatómunka után fel­dolgozta a kicsépelt gabona raktározásának, készletezésének tradicionális módozatait, edé­nyeit és építményeit. Továbbá megvizsgálta ezen módozatok európai összefüggéseit, valamint gaz­dasági és társadalmi determinánsait. A disszertá­ció megvédésével 1975-ben a történettudomány­ok (néprajz) kandidátusa tudományos fokozatot nyerte el. Értekezése 1984-ben az Akadémiai Ki­adó gondozásában A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban címmel önálló kötetként is megjelent. 1980-86 között az MTA Néprajzi Kutatócso­portjának tudományos főmunkatársa volt. Ez időszak alatt alapvető kutatásokat végzett a Ma­gyar Néprajzi Atlasz előkészítő munkálataiban (már 1965-től munkatársa volt e vállalkozásnak), s tizennyolc témacsoportban, összesen 49 térké­pen a kartográfiai feldolgozást és a tudományos értékelést is elvégezte. Kidolgozta a szöveges magyarázatok tudományos koncepcióját és szer­kezetét, s el is készített több próbakommentárt a térképlapokkal egyetemben. A népi építészeti problémák kutatása folyama­tosan végigkísérte pályáját. Eleinte a Dél-Dunán­túl tradicionális népi építészete történeti és föld­rajzi összefüggéseinek feltárásán dolgozott, ké­sőbb a parasztporta építményeinek, mint gazda­sági és építészeti egység összetételével, funkció­jával és ezek változásaival foglalkozott. Több összefoglaló tanulmány, hazai és nemzetközi konferencián tartott előadások bizonyítják ezt az érdeklődést. 1979 óta tagja volt a Nemzetközi Kárpát-Balkán Bizottság néprajzi szekciójának, a népi építészeti kutatásokat koordinálta, alapvető fontosságú bibliográfiát és szintézist készített A m agyar paraszt h áz címmel. 1986. október 1-től 1995. december 31-ig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigaz­gatója. Vezetése alatt az intézmény fejlődése, tu­dományos és szakmai elismertsége hazai és nem­zetközi szinten egyaránt kiemelkedően fejlődött. Innovatív, a modern muzeológiai elveket szem előtt tartó vezetői stílusa, nagy szakmai és tudo­mányos tapasztalatokon nyugodott. Munkáját és eredményeit hazai és nemzetközi szinten egy­aránt elismerték. Aktív tagja volt az MTA Tudo­mányos Minősítő Bizottságának. A Népi Iparmű­vészeti Tanács tagjaként, majd elnökeként a ma­gyar népművészet és népi iparművészet megújí-

Next

/
Thumbnails
Contents