Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

Zentai Tünde AZ ÁGY ÉS A NÉPI ALVÁSKULTÚRA A 14-16. SZÁZADBAN A tanulmány a fekvőhelyek történetének egyfajta vázlata. Középpontjában az ágybútor népivé válásának korai, a középkor és az újkor határán mindinkább kirajzolódó szakasza áll. Az alváskultúra fogalom bevezetése mögött az a kutatói szándék rejlik, amely az ágyat, a lakáskultúra és az életmód meghatározó elemét a tárgyi vonatkozásokon túl a hozzáfűződö szokásrendszer kontextusában kívánja megragadni. Az elemzés az összefüggések fölfedése érdekében kiterjed a magasabb társadalmi rétegek világára és az európai kapcsolatok kérdésére is. A téma feldolgozottságának mértéke

1 és a forrás-adottaságok, illetve azok tanulságai következtében ebben a stúdiumban az előzményekkel szemben nagyobb hangsúlyt kap a 16. századi állapotok bemutatása, a későbbi újkori fejleményekkel pedig másutt foglalkozom.

2 Az alvóhely neve Az ágy szó jelentése Bútorneveink közül az 'ágy' az egyetlen, amely a finnugor korból származik. Tartalma a történelem folyamán sokat változott. A mai köznyelvben és az irodalomban az ágy elsősorban bútortjelent. A benne vagy rajta lévő ágynemű megkülönböztetésére sok más szót használunk. Finnugor ágy szavunk azonban, hasonlóan a francia "lit', a szláv 'postel', a német 'Bett', az angol 'bed' stb. középkori - és azt megelőző - tartalmához, eredetileg leterített réteget, növényi anyagokból, bőrökből, textíliából kialakított fekvőhelyet jelentett.

3 Az ágy első Árpád-kori irodalmi emlékét a Váradi Regestrumban találjuk egy jobbágy ágylopással kapcsolatos bíráskodási ügyében 1213-ban.

4 Az 'ágy' szót a Jókai-kódex az 1372-t követő évekből „ewn tulaydon kamarayaban agyat czinaltattny" megfogalmazásban örökítette meg.

5 A szövegből az ágy milyenségére nem derül fény. A kódex 1448. körül készült másolatának egy másik adata azonban az ágy ágynemű jelentését dokumentálja, mivel úgy szól, hogy „...nugolomual magát agyba takara..."

6 A magyarok finnugor kori lakásában bizonyosan nem volt bútor. Az hogy 'ágy' szavunk ebből az időszakból maradt ránk, a fekvőhely jelentéssel magyarázható. A rokonnépeink nyelvében használatos ágy nevek - a komi 'vol', a votják 'val'äs' stb. - is földre teregetett állatbőr, prém, alom, derékalj alvóhely emlékét őrzik.

7 Az eredeti jelentés néhány igében és igével társított kifejezésben él tovább. Ma is mondjuk, hogy „ágyat vet", ami az egykori földre ágyazás emlékét idézi.

8 Az 'ágyaz' ige és az „ágyat készít", „megcsinálja az ágyat" kifejezések még mindig függetlenek a bútortól. Az ágy általános 'fekvőhely' értelmű használatára egész sor köznyelvi és szépirodalmi példát találunk. A magyar nyelv értelmező szótárában olvasható a: „Szénából készít magának ágyat. A padlóra vetett ágyat. A lócát éjjel ágynak használják." ARANY János úgy fogalmaz a Toldiban, hogy „Miklós... Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette; Nádtorzs lön az ágya, zsombok a párnája." KOSZTOLÁNYI Dezső írja, hogy „Miután ágyat csinált magának a dolgozószoba melletti díványon, lefeküdt."

9 Az 'ágy' szónak e régi jelentését a népnyelv szinte napjainkig megőrizte. Az idős emberek az ország alföldi vidékein ágyon még az 1970-es években is csak az ágyneműt értették, amely lehetett az 'ágy' állványzaton, a 'nyoszolyá'-ban vagy bárhol másutt, például a földön. - A lakodalmi szokások egyik fő eseménye, amikor „Viszik a menyasszony ágyát", ritka kivétellel a díszes ágynemű - nem az ágybútor - közösségi bemutatóját jelentette. Európában a középkor végén és az újkor elején az ágy szót még ugyancsak a fenti kettős értelemben használják. A 14. századi angol inventáriumokban 'bed" néven az ágyneműt veszik számba, köztük a szerte elterjedt függönyt, mely a fekvőhelyet elválasztotta a közös lakótértől. Ekkoriban válik az „under the curtain" (függöny alatt) 'in bed' (ágyban) jelentésűvé. Az ágyra