Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

24. kép. A: Vedröd-Tótújfalu 18/76. lakógödör (ZACHAR, M1NÁC 1976) B: M agyardiószeg-Vinceháza 1. lakógödör (TOCIK 1992) C: Lébény-Bille-domb 1635. obj. (TAKÁCS, T. NÉMETH 1996) D: Rákospalota-Újmajor 363. obj. (BENCE 1999) A fekete nyilak a „nyeleket" jelölik tematikust (ELTE Alkalmazott Analízis Tanszék) kerestük fel. Ekkor bebizonyosodott, hogy a matematika többet lát. Többet lát, mert másképp néz... A képletekben megfogalmazott összefüggések ismertetése (és még inkább levezetése) helyett jelen dolgozatban a matematikai következtetésekkel kapcsolatosan csupán két megjegyzést teszünk. Az első az, hogy a „nyél" és a hozzá tartozó lakó-vagy más rendeltetésű gödör megfigyelhető méreteinek felhasználásával a kérdéses árkocska szarufabeépítésben játszott szerepe igazolható, vagy cáfolható. A másik pedig az, hogy üzenetet kaptunk. Üzenetet kaptunk a múló századok egykori jelenjéből... Mert az apró árkocskák információt hordoznak az épület romlandó anyagokból készült alkatrészeiről is! A hagyott nyomból, a „nyélből" visszafelé gondolkodva, egzakt módon, matematikai műveletekkel, méretarányosan vissza lehet rajzolni az egykori tetőzet évszázadokkal ezelőtt teljes egészében elpusztult támasztószerkezetét! Az „elveszett tetőt"! Ha a „nyeles lakógödör", mint régészeti lelet valamiféle durva sérülése nem következik be, akkor az elpusztult tetőszerkezettel kapcsolato-