Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"
Ha tehát K szöget fokokban kívánjuk megadni, akkor a következő képlethez jutunk: + r h Ï 180° K ,= arctan RAD ICD) K Helyettesítsük vissza ebbe a képletbe a taréjmagasság lehetséges legkisebb h = 1.73 m értékét, és a CD = 2 m távolságot. Ekkor a K r„ r } =arctan f—1 =arctan| 73\l§0_ _^ j értéket kapjuk eredményül. A műveleteket a mértékegységekkel is elvégezve megállapíthatjuk, hogy K° szög valóban fokokban adódik. Ha fenti képletbe a taréj egykori magasságának lehetséges legkisebb 1.73 m értéke helyett, annak lehetséges legnagyobb 3.46 m értékét írjuk, akkor K° = 60° eredményhez jutunk. Az w° szög meghatározásakor teljesen azonos logikával járunk el, csak most az of = arctan [-——I —? {FŐJ n képletből indulunk ki. A taréjmagasságra kapott 1.73-3.46 m tartományt elfogadva oda lyukadunk ki, hogy co° szög lehetséges legkisebb értéke 30°, lehetséges legnagyobb értéke pedig 49°. A tető dőlésszögeivel kapcsolatos eredményeinket összefoglalva azt a következtetést állapíthatjuk tehát meg, hogy a D-i meredekebb oldal dőlésszöge K° = 41-60°, az E-i laposabb oldal dőlésszöge pedig co 0 = 30-49° értéket vehet fel. Látható, hogy az „elveszett tetők problémája" miatt, az egykori „földbeásott lakóház" méreteire vonatkozó állításaink igen nagy bizonytalansággal terheltek. Eredményeink tanulságosak, mert a történelmi időkből származó veremházak és más hasonló szerkezetű épületek többségének esetében az elpusztult tetőzettel kapcsolatosan még ennél is sokkal kevesebbet tudunk, hiszen a „földbeásott lakóház" méretbeli sajátosságaira vonatkozó állításainkat a tető feltételezhető aszimmetriájára alapoztuk. Miután az elpusztult tetőzet egykori méreteit igyekeztünk valamilyen - legalább tág - határok közé szorítani, lépjünk tovább a rekonstrukciót érintő következő problémára: az épület nyílásainak kérdéskörére. Már azonnal le kell szögeznünk, hogy a feltárt nyomok és megfigyelt jelenségek alapján mindössze a bejárat elhelyezkedésében lehetünk bizonyosak, az azonban nem dönthető el, hogy a „földbeásott lakóház" egykori tetővázát ezen kívül még hány nyílással bontották meg. MÉRI elképzelése szerint „... talán a ház K-i végében ide-oda tolható falappal, vagy másként elzárható kisebb nyílás volt, nem is annyira azért, hogy világosságot adjon, hanem, hogy megkönnyítse a kemence füstjének kihúzódását a ház belsejéből. ..." 36 Az idézett sorok egy igenis valóságos és nagyon lényeges problémára mutatnak rá, ugyanis - a kardoskúti „fölbeásott lakóházhoz" hasonló méretű - zárt belső tér esetében a kemence füstje néhány perc leforgása alatt bárkit kiűzne az épület belsejéből. A probléma annyira valóságos, hogy véleményünk szerint a történelmi időkből származó veremházak belső szerkezetét és osztódását éppen az épület belsejében felszálló füst eloszlása (illetve elvezetése) szabja meg. A régészet és néprajz tudományos világában ez utóbbi állításnak nagyon jelentős következményei vannak, ezért az egyszerű kijelentés helyett hosszú és bonyolult magyarázatot kellene adnunk. Ehhez a magyarázathoz azonban elsősorban a mozgó folyadékok és gázok fizikai törvényszerűségeinek és a vonatkozó matematikai problémák világába kellene kalauzolnunk a kedves olvasót. Ezek részletes bemutatása azonban már túlmutat jelen dolgozat keretein. Emiatt különösebb magyarázat nélkül, most legyen elég annyi, hogy a „földbeásott lakóház" rekonstrukciójakor két lényegesnek mondható alapelvet követtünk. Közülük az első az, hogy az épületet (a helyi - tehát ópusztaszeri - környezetnek megfelelően) szélirányba forgattuk: a tetőváz felállításakor gondosan ügyeltünk arra, hogy a taréj az uralkodó szélirányban (azzal közel párhozamosan) helyezkedjék el, mégpedig úgy, hogy a kemence a háznak abba a felébe kerüljön, amerre (és nem ahonnan (!) az uralkodó szél fúj. A rekonstrukció tájolásakor tehát meg sem próbáltunk a feltárt emlék eredeti tájolásához igazodni. A „földbeásott lakóház" gödrének felülnézetét ábrázoló 2. képen az eredeti (tehát kardoskúti) É-i irány mellett, szürke nyíllal az ópusztaszeri É-i irányt is feltüntettük. A kis pontozott háromszögekben jelzett 7. és 8. számú nyíl az (ópusztaszeri) uralkodó szélirányt jelzi. A másik lényeges alapelv az volt, hogy a rekonstruált épület két végében (az eredeti tájolás szerint megadott) K-i és Ny-i oldalon a gerincszelemen alatt egy-egy kisebb méretű háromszög alakú nyílást - füstlikat - hagytunk: a 2. képen ezeken haladnak át az uralkodó szelet mutató nyilak (pontozott háromszögek). Szerkezetüket a 9. képen mutatjuk be.
