Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"
csolatos utóbbi gondolatot MÉRI nem említi, de egyértelműen rajzolja (1 l/D. kép). 32 A szabálytalan formájú ENy-i veremhez hasonlóan, a 120x130 cm méretű tojásdad kemence is sarokhelyzetű. Legnagyobb része a ház gödrén belül helyezkedik el, csak kissé vájták a lakógödör földfalába. Északra és keletre egyaránt mintegy 40 cmre nyúlik ki a ház gödréből. Az 50 cm biztonságos ráhagyással ez annyit tesz, hogy legalább 90 cm » 1 m szélességű padka keletkezik a ház gödrétől keletre is. (Természetesen északra is. Mivel azonban az É-i padkával kapcsolatosan korábban már egy nagyobb szélességet voltunk kénytelenek elfogadni, ezzel az értékkel most már nem kell foglalkoznunk.) Mivel a kemence alaprajzát egyértelműen ismerjük, a K-i padkával kapcsolatosan már csak azzal a bizonytalansággal kell számolnunk, hogy a kemence körvonalából a padka szélességének minimumára következtethetünk csupán. A 2. képen látható, hogy a lakógödör D-i falának közelében nem sikerült olyan objektumra bukkanni, amelynek feltétlenül a házon belül, tehát a tető alatt kellett lennie. Ebből persze nem következtethetünk azonnal arra, hogy ezen az oldalon nem hagytak akár jelentős szélességű padkát. Van azonban két olyan tény is, amelyik mégis ezt sugallja. Az első az, hogy az E-i oldallal ellentétben a ház gödrének D-i fala mentén nem sorakoznak olyan padlóba mélyedő lyukak, amelyek oldalszelemenre utalnának. Az alátámasztás hiánya pedig arra enged következtetni, hogy az egykori tető a D-i oldalon nem nyúlhatott meszszire a gödrön túl. A lakógödör és a tető között elhelyezkedő terület kicsiny voltát azonban mégis egy másik elképzelés támasztja alá leginkább. Feltételezésünk szerint, a padkát ezen az oldalon nem a tető megnyújtásával hozták létre, hanem más módon: padlóba mélyedő cölöpökre építették meg. Ennek az „épített padkának" a tartószerkezetét tárta fel Méri: „... Csupán annak a három nagyobb méretű karólyuknak az összefüggése volt sejthető, amely a D-i fallal párhuzamosan, attól 50 cm-re és egymástól is nagyjából egyforma távolságra (110-120 cm) sorakozott. ..." 33 Természetes, hogy a D-i oldalra azért kellett egy emelt felületet építeni, mert a ház gödrének széle és a szarufák között elhelyezkedő terület e nélkül nem volt elegendő. (A ház gödrének D-i földfalával párhuzamos cölöpsor értelmezésében leginkább néprajzi párhuzamokra támaszkodtunk. Ezek közül elsősorban a Bükk hegység mészégetőinek ún. kerek kunyhójára 34 hívjuk fel a figyelmet (12. kép), ahol a fal mentén sorakozó cölöpök (illetve ágasok) fekvésre alkalmas - ágyként használt - felületet tartanak.) Az eddigiekből az következik, hogy míg a „földbeásott lakóház" gödrét három oldalról - nevezetesen az É-i, a Ny-i és a K-i oldalról jelentős kiterjedésű padka vette körül, addig a D-i oldalon nem hagytak valódi padkát: a szarufákat a ház gödrétől olyan távolságban támasztották a talajra, hogy földomlás, vagyis a partoldal beszakadása éppen ne következhessek be. A korábban mondottak értelmében ez a távolság legalább 50 cm. 12. kép. A kerek kunyhó (BAKÓ Ferenc 1968.).
