Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

alj. Alkalmazzák azonban az épített ágyakban is. RADVÁNSZKY Béla szerint a 16-17. században az előkelők ágyai aljába szalmazsákot vagy szalmaréteget tesznek, a nép körében pedig ez a gyakorlat a 20. század derekáig fönnmarad. Az újkor elején a szalma, a gyékényhez hasonlóan egyaránt szolgál matracként is, derékaljként is. A szegényebbeknek, amint HELTAI is utal rá még nem jut tollas derékalj.

298 A valódi, arab eredetű matrac,

299 a gyapjú, gyapot, lószőr töltetű, letőzött derékalj, ami spanyol közvetítésével jutott el Európába,

300 a magyar népi lakáskultúrában a kora újkorban nem játszik szerepet. Fej párnák A középkori és újkor eleji ábrázolásokon és az írott forrásokban, mint láttuk, együtt szerepel a tollas derékalj és a tollal töltött fejpárna. A korai nyelvemlékekben a 'párna' jelentését nem is mindig tudjuk körülhatárolni. Biztos támpontul szolgál viszont a 'fejalj' megjelölés, főként amikor annak huzatáról, a 'fewalhey'-ról is szó esik és így nem téveszthető össze az ősibb fa fejaljjal. 1570-ben Kolozsváron jegyezték föl, hogy Trombitás Demeter „lepedeot fewalheyat" vitt a város konyhájára.

301 A kolozsvári 'fewal' az 'agyfeobe' helyezkedik el, és biztosan nem fából van, mert István Vajda fia este ide, a fejalj alá dugja a dolmányát 1572-ben.

302 A puha fejalj megnevezésére a 15. századtól két szót is használnak. A század végén keletkezett Nagyvátyi Glosszák a latin 'cervical' magyar megfelelőjeként a 'párna'-t és a 'vánkus'-t jelöli meg.

303 A kolozsvári polgárok 16. századi vagyontárgyai közt egyaránt említik a 'fewal'-t, a 'párná'-t és a 'vánkos'-t.

304 Az olyan följegyzésekből, miszerint a vánkost a derékaljjal azonos vászonból készítik, kiolvasható, hogy a vánkos a fejalj megfelelője, de valószínűleg már nem párnazsák, hanem újmódi négyszögletes párna. A párna és a vánkos név eredete és átvétele eltérő. A középkor végén és az újkor elején ez a különbség megnyilvánul a tárgy alakjában és méretében is. A középkori párna nálunk is, Európában is hosszúkás, hengeres fejalj, végein összehúzott zsák. A korabeli ábrázolásokon se szeri se száma. Az angol 'bolster', a dán 'bolstre' és egyéb névváltozataival jelölt fejpárna egész Európában föllelhető.

305 Különösen jól megfigyelhető a kézműves családból származó Hieronymus BOSCH polgári lakásbelsőt ábrázoló képein a 15. század utolsó harmadában. A Bölcsesség asztalára festett A 27. kép. Szent Domonkos ágya derékaljjal, hengeres párnával és selyem kispárnával. 1320-30-as évek. Anjou Legendárium (LEVARDY Ferenc 1975.) XLVIII/2. k. után. halál órája c. képén az ágy fejvégében tökéletes hengerforma fej alj látható redőzött, fehér vászonba burkolva.

306 Ugyanilyen a haldokló fej párnája „A kapzsi halála" -, ma A Halál órája címet viselő táblaképen.

307 Az előző festmény hengeres fejalján azonban egy másik, „újszerűbb" párna is helyet kapott, ami négyszögletes, legalább 70x70 cm kerületű és oldalt főzött huzata van. Ez már szinte olyan mint a mai vánkosunk. 'Vánkos' - az 1372. utáni években írt Jókaikódexben 'vánkos' - néven az első évezred végének nyugat-európai újítása jutott el hozzánk. A német 'Wangenkissen' szó és a belőle származó magyar 'vánkus' majd 'vánkos'

308 elterjedése idején négyszögletes kispárnát jelentett.

309 Az intenzív német kapcsolatok révén (dinasztikus kapcsolatok, német lovagok behívása István király idején stb.) a fejpárnára vagy derékaljra helyezett kisebb selyemvánkos korán divatos lesz az udvari és előkelő lakáskultúrában. A Képes Krónika (1358) ábráin - mint láthattuk - teljesen általános, sőt kettő-három van belőle. A köznép ágyaiba azonban ebben a formában nem kerül be. Az 1320-30-as években készült Anjou Legendárium szentek életéből vett jelenetein az ágy minősége az ábrázolt személy társadalmi rangjának és re-