Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

MÁRTON LÁSZLÓ: „Fecskerakás". Paticsfalú tanyák építése a békési határban az 1945-ös földosztás után

Fat és ^àrgerejndxx tartó sarokoszlopotc 2. kép. „Fecskerakás"-ban épült kis tanya Békés-Csíkérben. Elbontva: 1952 Létrát állítottak a kútba, ha nem volt elég hosszú a létra, összekötöttek kettőt, a kútásó azon állt, hogy a hideg víz miatt ne álljon a görcs a lábába, a létra fokán állva rakta a sorokat egy előre elkészített deszkából összeszegezett félkörív mellett. A fecskerakás Az atyáiktól is csak hallomásból ismert építésmódot vették elő: a két sor sövény közé rakott szalmás sárral való falazást. Az idő szorításában nem volt idő a vetett vályog megszáradására várni. Ezt az építési módot már nem alkalmazták, de nem felejtették el. [A „patics" kifejezést nem is használták, csak a padlásolásnál: a két folyógerendára rakták egymás mellé a padics (patics) léceket, (erdőben vágott, 1 méterre leszabott 3-4 cm átmérőjű botfákat), egy arasznyi vastagon megterítették szalmás sárral, ez volt a padicsolás.] Lapáttal, csákánnyal elegyengették az építésre alkalmasnak látszó helyet, a négy sarkon madzaggal megszerkesztették a derékszöget, a kitűzés nyomán kihúzták a falszélességet madzaggal. A négy sarokban 1 m x 1 m x 1 m-es szabályos kocka alakú gödröt ástak, ebbe állítottak egymás mellé párhuzamosan, egymástól másfél sukk távolságra két-két 3-3,5 m hosszú, 20-25 cm átmérőjű akácfa oszlopot, amit előzőleg négy oldalra, szekercével meglapoltak (1. kép). Az ajtófelek iránt is, mindkét oldalra, oszlopokat tettek, ezek tartották a sövénykerítést és a közibük rakott szalmás földet. Az oszlopok egymástól való távolsága (külmérete) adta a fal szélességét; másfél sukk, azaz 45-50 cm. Az oszlopok földbe kerülő végét tűzben megcsapatták (kissé megégették), s ha volt görbülete, ezzel tették a földbe, hogy szilárdabban álljon. Mikor álltak a sarkokon és az ajtófelek iránt a függőbe állított páros oszlopok, két sövénykerítést fontak egymás mellett a kitűző madzag vezetésével. Két sor karót vertek le, ezek másfél méteresek voltak, mindkét végükön kihegyezve. A karók között, egymással párhuzamosan szabályosan megfonták a két sor sövényt fűzfavesszőből, minél ágas-bogasabb volt, annál jobb volt. Egyszerre haladtak mindkét sövénnyel, különben fennakadtak volna saját munkájukon. Amint elérték az 1 m magasságot, vesszőből csavart gúzsokkal egymáshoz kikötötték a sövényt, hogy ha belerakják a sarat, ne hasadjon ki. Méterenként kötötték a gúzst (2. kép). 1 méter magasságnál abbahagyták a fonást, s a két sor sövény közét behányták szalmás sárral. Rövid ágú vas-