Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

MÁRTON LÁSZLÓ: „Fecskerakás". Paticsfalú tanyák építése a békési határban az 1945-ös földosztás után

Márton László „FECSKERAKÁS" Paticsfalú tanyák építése a békési határban az 1945-ös földosztás után Békésen, s a várost körülvevő mintegy harmincezer holdas határban 2307 földnélküli, s 1965 1-5 holdas család vergődött a megélhetésért.

1 A harminc-ezres békési összlakossághoz viszonyítva minden nyolcadik családnak nem volt biztos megélhetése. Ipar nem létezett, az egyetlen megélhetési módot a földművelés és állattartás jelentette volna, de ennyi embert sem a nagybirtokok, sem a parasztgazdaságok nem bírtak felvenni. Maradt a kubikos-, földmunka, napszámosság, részesművelés. Nemcsak a reménységet, hanem az igazi megoldást is a föld tulajdonlása adta volna: állattartással, kis tanyával. „ a földet úgy kívánta, mint fü a harmatot, Mint rabok szabadulásukat Két rossz lovat, saját kis tanyát Melynek két szemét, apró ablakát Elülik bent sorban a gyerekek."

2 1945 március 15-én jelent meg az Ideiglenes Kormány rendelete „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról." Békésen azonnal megalakult a 30 tagú Földigénylő Bizottság, első munkájuk a Földalap megszerkesztése volt: kiosztandó 27 ezer 624 kh föld, uradalmi és banki földbirtokok, egyházi és iskolai alapítványok. Meghatározták a kiosztható földterületek nagyságát: Leigazolt partizánok, 1919-es vörös katonák 15 holdat kaphatnak 7 és ennél több gyermekes család 12 holdat kaphatnak 4-6 gyermekes család 10 holdat kaphatnak 3 gyermekes család X holdat kaphatnak 1-2 gyermekes család 7 holdat kaphatnak nős, gyermektelen családfenntartó férfi 6 holdat kaphatnak az újonnan alakult hadseregbe ön ként belépő 5 holdat kaphatnak. 1945. március 31-én a tarhosi, volt Wenckheim birtokon Csíkérben kezdték a parcellák karóit leverni. Ünnepnap volt ez, olyan ünnep, amire évtizedek óta vágytak, amiben vélték életük jobbulását. Egy igen jó számolási készséggel bíró kubikos bandagazda, Kürti László volt a földmérő. Megbíztak benne: a kitermelt földköbmétereket hamarabb kiszámolta, mint a mérnök és pontosabban. Induláskor - kubikos szokás szerint - „cédulát húztak", kit-kit a saját keze áldjon vagy verjen meg. (Előzőleg a parcellákat megszámozták) Ahol még víz állott, oda hajót hozattak és a hajóból csáklyázva húzták a láncot, vagy a szalagot. Széles tömeg kísérte a földmérőket; ahogyan haladt a mérés, úgy fogyott a nép: aki kihúzta céduláját, az már „a saját földjén" állt: vizsgálta fekvését, lejtését, határait, szomszédait, kereste, hova építse a tanyát, ólat, kutat, hova ültessen fát. (Szükség volt e bevezetőre, hogy érzékeltessem: szívével, lelkével mennyire vágyódott az addig nincsen szegény ember a föld, a remélt tanya után.) A kiosztott földbirtokok legközelebbiké 10 km-re, a távolabbja 20 km-re volt a várostól, tehát helyben kellett lakni, tanyát kellett építeni. Az újgazda legelsőbb kutat ásott birtokán. Nem okozott gondot: mindennapi munkája volt ez addig is, csak éppen más formában. A kútnak kiszemelt helyen levert egy karót. Egy méternyi madzagot kötött rá, ennek másik végére kötött valami hegyes tárgyat, s rajzolt egy két méter átmérőjű kört. Rövid nyelű ásóval lefelé haladt. Ha már úgy leért, hogy nem tudta földobni a földet, - a vödörbe rakta, s felhúzták. A gödör két oldalára bakot állított, erre tett egy lepucolt, fejszével, vonókéssel megegyengetett faderekat - hengert egyik végébe kallantyút erősítve. A hengerre láncot tekert mindkét végén l-l vödörrel; az egyik vödör ment le, a másik jött föl. A hengert az aszszony vagy egy nagyobb gyerek forgatta. így látták a kútásó iparosoktól. Két és fél, három méterre már „csicsogott" a talaj, megállt a víz az ásó nyomában, de még fél-, egy méternyit kiszedett, hogy mély legyen a kút, bővizű és jóízű, az erőteljesebb folyás mossa ki az erekből a homokot. Ha már legalább térdig állt a víz, felmerte, vödörrel feladta, s megkezdte kör alakban a fél téglák lerakását. Kutat csak fél téglákkal lehet szépen kitéglázni.