Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

4. kép. Pintér János sütödéje a Szentesi út sarkán. stílusával, biztos szaktudásával meg tudta tartani 1981-ig- P. J. nyugdíjbameneteléig - a pékséget, de érthető, hogy a házaspár a gyerekeket más pálya, a továbbtanulás felé irányította. A család egyetlen fiúgyermeke az éppen betegeskedő apjának 14 évesen segített dagasztani. Ekkor még kézidagasztás volt. A fiú a munka után azt mondta: „Papa, én nem leszek pék."

6 Tehát nemcsak a sütőipar Kádár-rendszerbeli helyzete miatt (egy-egy történetileg mezővárosban a település kenyérgyára mellett 1-2 magánpék kapott iparengedélyt), hanem a munka nehézsége, illetve az előbbi ok következményeként a beleneveledés hiánya miatt sem öröklődik a családban a szakma gyakorlása. A szakmák családi folytonossága - nemcsak iparágak kihalása miatt - megszakadt. A ház-család-ipar együttesét a Giesso családban a Csongrád, Szentháromság tér 19. (1879ben még Tó oldal 26.) számú házban (6. kép) az egymást követő 3 generációja a 19. század közepétől a 20. század közepéig, pontosabban 1968-ig élte meg. Ez 100 120 évet jelentett. Gresso Lénárd (1812-1879), Gresso Márton fia kötélgyártóként Kunszentmártonból érkezve a közeli a városban, Csongrádon talált magának megélhetést. 214 Első felesége Csábi Borbála volt, aki 1954ben, 40 éves korában halt meg. Ekkor 4 gyermekük közül a legidősebb 15 éves.

7 Feltehetően már 18-20 évesen lett G. L. felesége. A ház vétele a házasságkötéskor vagy utána történt. (Ha örökségből vették, akkor vele egy időben, ha nem abból, akkor csak később vásárolhatták.) A férjnél a házasság előtti időre kell számítani a segédidőt és a mestervizsga letételét. Az ipar beindításához, házassághoz, esetleg ház vásárlásához szükséges valamennyi örökséget. Gresso Lénárd viszonylag 5. kép. Pintér János és felesége együtt dolgoznak.