Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

Szűcs Judit HAZ-CSALAD-IPAR A lakás, a család és a munkahely egysége nemcsak a tanyáján (városi házában) élő, egyben földjén gazdálkodó parasztembernek, hanem a saját vagy bérelt házban műhelyt, boltot nyitó kézművesnél, kereskedőnél is megvolt a tudományuk által vizsgált időszakokban. Utóbbi egységről kevesebb szó esett a néprajzi irodalomban. Az igényes, tájegységekhez kötődő, országos szinten összegző, történeti-időbeli, nyersanyag és funkció szerinti feldolgozások mellőzik vagy csak érintik a téma ilyen feldolgozását.

1 Ugyanakkor mezővárosi, falusi kisipar ebben a hármas egységben élt, működött. A 20. század eleji alföldi települések épületei, köztük szentesi, csongrádi földszintes, 3-5 ablakos házak, a még működő, esetleg újra nyílt műhelyek, boltok jelzik, vagy csak befalazott ajtók nyoma árulkodik a lakóház és műhely, esetleg bolt együtteséről. A Nyíri műhely 10 évvel a bezárás után, az 1970-es évek közepén (1. kép) újra nyitva. A névtábla, az ún. silt, felirata volt: - Nyíri Lajos kovács - nincs már rajta. A mester munkaruhában a gangon, nyári hétvégi pihenőhelyén készült (2. kép) az 1940-es évek eleji felvétel az 50 éves iparosról. Harminc-negyven évvel ezelőtt még azt mondhattuk (volna), hogy a ház-család-műhely vagy bolt együttese a fejlődés alacsonyabb fokát jelenti és eltűnik. De a kisvárosok, falvak kézműveseinek, kereskedőinek létezési, élet- és munkaformája volt és 1980—90-től újból lett. Talán marad is. Nyíri István ( 1838-1929) jelen sorok írójának dédapja, elsőgenerációs kovács volt. Szentesen az 1828-as összeírás szerinti 26 Nyíri nevű család egyikében születve választotta-tanulta ki ezt az ipart. Egy „görbe" házat jól működő kovácsműhellyel hagyott hátra hat felnőttkort megért gyermekére. Két kovács fia, Antal és Lajos közül az utóbbi vette át a műhelyt. A többi testvért „ő fizette ki" részletekben, az örökségből rájuk eső részt, és tartotta el a vele egy házban élő szüleit. Nyíri Lajos (1888-1966) közel 8 év katonai szolgálatot maga mögött tudva, az első világháború után vette át 80 éves apjától a műhelyt. Rövidesen megnősült, Inokai Tóth Teréziát, egy magyar szűcs lányát vette feleségül. A Nyíri házban 1918-tól az idős szülők, az ifjú házasok, majd azok 2 leánygyermeke és Antal hasonnevű fia (a nagymama gondozásában) élt. Étkezéseknél a családtagok mellett a segéd(ek) ült(ek) egy asztalhoz. Az inasok külön asztalnál fértek el. A mester felesége mindenkinek saját főztjeként ugyanazt tálalta. A feleség egyszerre főzött a családtagoknak és a műhelyben dolgozó, fizikai munkát végző jó étkű segédeknek és inasoknak. A háznál dagasztott és péknél sütött kenyér mennyiségénél is kellett velük számolni. A Nyíri műhelyben a két világháború között leghosszabb ideig kötődő alkalmazott Lábas József volt. O a város, Szentes másik végéből, a Kisérből a Felsőpártra szegődött el kovácsnak Nyíri Lajoshoz. A családdal együtt étkezett, a műhely melletti kamrában aludt. A kovácsmunka mellett „családi" kötelezettségei is voltak. Például a mester kislányait elhozta az óvodából, ősszel segített kukoricát törni. Mondhatjuk, mindezek ellenében azt és annyit evett, amennyi jól esett. Később segédként újból mesterénél dolgozva a korban hozzá illő nagyobbik lány jövendőbelijeként is szóba került. Végül gazdalányt vett feleségül.

2 (Mire műhelyt állított volna, az ötvenes években ktsz, kisipari termelőszövetkezet tagja lehetett. Majd nyugdíjasként a Kökény utcai házukban berendezett műhelyében fogadta „a kuncsaftokat", főként patkoltató lótulajdonosokat a nyolcvanas években. Ifjúkori vágyát nyugdíjasán valósította meg. Ez a változat kivételnek számít.) A kovácsműhelyben nyáron, tavasztól őszig már hajnali öt órától folyt a munka. A javításra korábban leadott szerszámok készültek, a főként piacos napon érkező gazdák lovaikat patkoltatták. A később kelő családtagok és a szomszédok kalapácsütések, lópatkolás zajára és az égő pata szagára ébredtek. A lakóházhoz tartozó műhely nyílhatott az udvarra és közvetlenül az utcára is. A kovácsműhely folyamatosan fogadott megrendelőket és